Macskás tárgyak

december 21.

Nahát! Kutyabácsinak elment a hangja! Azt nem tudom, hova ment és mikor jön vissza, mindenesetre nem tud beszélni, csak mutogat.

Gondoltam, hogy kihasználom, és rosszalkodok kicsit, de aztán rájöttem, hogy nem illik visszaélni a helyzettel.

Ez rendes tőlem, nem?

Kedves Kiscicám!

Látod, belebetegedtem ebbe a félévbe. Ráadásul úgy tűnik, hogy a tervem nem

valósul meg, és nem jutok a végére a disszertációmnak karácsonyig. Ráadásul

a Macskamamival kapcsolatos tervünket sem vagyok képes megvalósítani az

egészségi állapotom miatt, ugyanis karácsonyig nem fogok tudni beszélni.

Remélem karácsony után még nem késünk el. Segíts te is!

Te is betegeskedsz, és nagyon-nagyon aggódom miattad. Hibáztatom magam, hogy

nem gondoskodtam rólad megfelelően, nem etettelek elég változatosan, és ezzel megbetegítettelek. Nagyon sajnálom, és mindent megteszek, hogy meggyógyulj. Ne haragudj rám...

Ezek miatt Kutya bácsi most szomorú és boldogtalan. Úgy érzi, hogy hiába

kínlódik, nem válnak valóra az álmai. Annyira nehéz az életem, hogy el sem

tudod képzelni azzal a magadhoz való macskaeszeddel.

Nagyon szeretlek. És a Macskamamit is nagyon szeretem, légy szíves dorombold

bele a fülébe ezt.

Kutya bácsi

december 20.

Ajjaj! Nagyon fáj! Segítsetek! Nagyon fáj, ha pisilnem kell!!!

Csináljatok már valamit! Na, ide is szalad Kutyabácsi az almocskámhoz. Látod? Oda pisiltem és rossz a szaga meg a színe.

Tudod mit, nem is bánom, hogy elvisztek az állatorvoshoz, hátha segít, mint a múltkor a kalapgumival. Pedig most nem is ettem semmi rosszat!

Hazajöttünk. A doki azt mondta, hogy hólyaghurutom van, és túl egyoldalú a táplálkozásom. Kaptam szurit. Meg tablettát.

Jajj nekem! Ugye azért nem állunk át a vegetáriánus kosztra???

December 18.

Szia Kutyabácsi!

december 19.

Manikűr, pedikűr... Ez jár egy igazi uralkodónak.

Macskamami vett karmincareszelőt, igaz magának. (Pedig az övé – mármint hogy a karmincája – nem is olyan hosszú és éles, mint az enyém.) Szóval vett olyan érdeset, mint amilyen érdes Kutyabácsi álla, amikor napokig nem huzigálja magán a habos valamit. Amikor érdes a Kutyabácsi pofája, nagyon jó hozzádörgölőzni, az jobban megvakar, mint én magamat. Szóval, hol is tartottam? Ja, a karmincáim.

Macskamami rendbe rakta a sajátját aztán az én éles, hegyes, gyönyörű karmincáimat is megreszelgette. Nagyon érdekes volt. Ahogy végzett, én máris hozzáfogtam az élesítéshez és a saját manikűrözésemhez. Az övét is szívesen kihegyezném, de Kutyabácsi biztosan nem örülne, ha karmolna vele. Márpedig a férfiúi összetartás azt kívánja, hogy rá is gondoljak, mielőtt cselekszem. Úgyhogy Macskamami karmincái életlenek maradnak.

2001. december 17.

Macskamami megint annyira ideges. Ezt onnan tudom, hogy fekszik a paplan alatt, csokit rágcsál, és nem beszél. Ha mégis megszólal, abból csak baj van. Mert vagy a Kutyabácsi sértődik meg, vagy a Macskamami. Valamelyikük felpattan és rohangál, meg hangoskodik. Kutyabácsi azt mondja, mindenről a tévé tehet. Ez megint érthetetlen, mert akkor mért vettek egy nagyobbat? A kisebb biztosan kisebbet tehetett az egészről. De most itt van ez a nagy és csak nézik.

Nahát! Még nincs is este, de máris a Mami hangja jön a dobozból. Megint a foglyokról beszél!

És milyen sokat!

Nahát, most meg egyszerre csörögnek azok az izék, na, amit az a külhoni macska is hívott véletlenül, megvan, telefon! Na, azok csörömpölnek. És milyen furcsa, most már nem is ideges sem a Mami, sem Kutyabácsi. Beszélgetnek a kisebbik meg a nagyobbik telefonba,

és örülnek, mert valami másoknak is tetszett. Nekem igen jó a logikám, így bizton állíthatom, arról van szó, ami a dobozból jött.

Na ugye! A Kutyabácsi is ezt mondja. Meg hogy gratulál az első dokumentumfilmhez. (Ezt a szót a szótárból kellett kimásolnom, mert nagyon hosszú.)

Bontottak megint egy üveggel a buborékosból, és meggyújtottak egy rudat az asztalon, úgy vacsoráztak.

Ide most egy olyan képet teszek, amin kettesben vagyunk :)

december 16.

Már megint nem kapok zacskósat? Ne mondjátok, hogy elfogyott, a szekrény alatt annyira tele a szatyor, hogy alig lehet bepréselni a helyére.

Nem kell ez a rágós micsoda. Csak ezért, mert egyszer ízlett, nem kell azt gondolni, hogy megeszem reggelire. Különben is, azt hallottam, hogy csirkelábat és nyakat csak a szegény macskák esznek. Márpedig én – mivel arisztokrata származásom van – egész biztosan gazdag vagyok.

december 14.

Ha nincsenek itthon, mindig hidegebb van. Csinálnak valamit a radiátorral, mert csak néha kezd el meleget adni.

Szerencsére mindig rajta van az egyik zsákocskám, abban pedig jó meleget csinálok. Különben is, ez egy jó megfigyelőpont. Pont ki lehet látni az ablakon. És mennyi érdekes dolog történik kint! A gazdáim szerint én ilyenkor mozizok. Kérdezik is: jó filmet adtak ma? Micsoda buta kérdés!

december 12.

Mostanában néha gyakrabban kell pisilnem, meg fáj kissé a pocim, de nem árulom el a gazdáimnak, nehogy elvigyenek az állatorvos praxlijába. Inkább gyakrabban rágcsálok vízipálmát, az jó gyógyszer!

december 13.

Mi ez az illat? Én is kérek! Nekem is! Adjatok már belőle!

Hhhmmmm! Milyen finom, ragadós, édes valami!

Piramisu? Ez a neve? Akkor ez mind az enyém! Hozzátok a piramisomra! Most meg miért zabáljátok fel előlem? Nektek egy egész tál van, nekem meg alig kent egy kicsit a Macskamami az ujjára!  

december 11.

Segítség! Egy szörny van a Kutyabácsi lába mellett a lavórban! Most mit csináljak?

A hab alól bújt ki, láttam!!! Mikor odamentem, hogy beazonosítsam a lavór tartalmát, akkor megmozdult az a valami. Hátraugrottam. No nem azért, mintha megijedtem volna, hanem mert viszketett a hátsó lábam. És nem azért tettem egy nagy kört a lavór körül, mert féltem, hanem mert elzsibbadt a nyakam. Szóval mikor végre odajutottam a lavórhoz és beletappancsoltam a habba, az a valami nekem ugrott! Megpróbáltam lepofozni, de gyorsan visszamenekült a vízbe. Pedig egy pofonomtól lerepült volna a feje! (Már ha van neki...) Csak az volt a furcsa, hogy a Kutyabácsi nemhogy rémült lett volna, inkább a röhögés rázta. Én meg mancsomat ráztam, mert csupa hab lett.

Amikor aztán Macskamami kiöntötte a vizet a lavórból, ott őrködtem, de nem volt semmi benne.

Nem is értem. Akkor meg mi volt az?

Nem! Ki van csukva, hogy az a Kutyabácsi lába lett volna! Ne nézzenek engem tollas madárnak! Az igenis egy szörny volt! Csak szörnyen megfutamodott, amikor elfutottam – akarom mondani elsétáltam – a szoba másik végébe, hogy rendbe tegyem magam.

december 09.

Nem szól hozzám a Macskamami. Még a reggelimet sem ő adta, hanem Kutyabácsi. Hiába nézek rá nagy szemekkel, hiába dorombolok, rám se hederít. Azt hajtogatja, hogy csúnyán megbántottam. Meg hogy buta vagyok és önfejű. Hogy ő is el akart engedni, csak attól fél, hogy megkarmolom ugrás közben, ezért akart megfordítani.

De hát így is megkarmoltam! Akkor meg nem lett volna jobb, ha rögtön utamra enged?

Na, végül megsimogatott. De jó, hogy újra szeret!

december 10.

Már többször fenyegetőzött azzal Kutyabácsi, hogy eszik a zacskóshusimból, mert olyan jó illata van, de ma tényleg megtette!

Kutya legyek, ha nem mondok igazat!

Egy kis falatot a szájába vett, picit ízlelgette, közölte, hogy elég ízetlen, majd ivott rá egy kis vizet.

És utána még a ropimat is megkóstolta, elropogtatott egyet.

Azt mondta, hogy azért csinálta, mert olvasta, hogy a mi eledelünk emberi fogyasztásra is alkalmas husiból készül, és hogy a macskák azt szeretik, ha kevésbé van fűszerezve a husi.

Komolyan, tiszteletbeli macskává avatom! Bár miért is ne ehetne a mi ételünkből, ha én is eszek az övéből???

december 07.

Ma is későn jött haza a Macskamami. Kutyabácsi meg én már javában aludtunk. Azt hiszem, a Macskamami elhanyagol minket. Reggel meg alig lát ki a fejéből a fáradtságtól. Nem lesz ennek jó vége...

december 08.

Ajjaj! Rossz fát tettem a tűzre! (Ezt egy könyvben olvastam, azt jelenti, hogy olyat tettem, amit nem szabad.) Szóval baj van. Macskamamit véresre karmoltam. Pedig nem akartam! Csak felemelt és simogatott, én meg menni akartam. Kezdtem kapálózni, de ő megfogta a fejem. Erre még jobban rugdostam és végül sikerült a válláról lendületet venni. Csakhogy nagyon is nagy lett a lendület, végigszántottam a Mami bőrét. Csak úgy folyt a vére. Macskamami meg csúnyákat mondott rám. Bekente magát azzal a folyadékkal, amivel engem is szokott az állatorvos a szuri előtt.

Aztán egész este nem szólt hozzám. Most mivel engeszteljem ki?