május 29.
Jut eszembe: mióta náluk lakom, nem is fújtam rájuk. Azt hiszem, túl jó vagyok.
A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez katt ide:)
május 29.
Jut eszembe: mióta náluk lakom, nem is fújtam rájuk. Azt hiszem, túl jó vagyok.
A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez katt ide:)
május 28.
Napok óta dolgozom a macskanyelv leírásán.
Azt hiszem, alapvetően többféle formáját kell megkülönböztetni a nyelvünknek. Míg az emberek leginkább szavakat használnak, mi sokkal kifinomultabban társalgunk. Azt hiszik az emberek, hogy mi csak nyávogunk. Ez nagyon nagy tévedés.
A nyávogáson kívül murrogunk, kaffogunk, nyavvintunk, bömbölünk, vernyogunk, ordítunk, nyafogunk, fújunk, morgunk, prüszkölünk, dorombolunk. Hogy csak egy párat említsek.
Azoknak, akik közel állnak hozzánk és valamelyest kapiskálják a nyelvünket, leginkább murrogunk.
A másik eszköz, hogy kifejezhessük magunkat, az a testrészeink mozgatása. A farkunkkal, a fülünkkel, a szemünkkel, a hátunkkal sok mindent el tudunk mondani. Ezek együtt jelentik a nyelvet. Azt hiszem, ezek ismeretében újra megpróbálhatom tanítani a gazdáimat. Egyébként mióta idekerültem, sokat fejlődtek. Ha enni kérek, azt már megértik. Általában kitalálják azt is, ha játszani akarok. De az olyan bonyolultabb dolgokat, mint hogy: „Nyissátok ki a szekrényt, be akarok menni!”, még nem fogják fel.
Sajnos az állatorvosok is teljesen tudatlanok, pedig ha valaki ilyen szakmát művel, illene megtanulni a nyelvünkön. Mégis: hiába tiltakoztam, hogy ne szúrjon meg, megtette.
A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez katt ide:)
május 27.
Minden úgy volt, ahogy máskor is.
Nagyi jött, enni adott, játszott velem, elment. Egy kicsit nyávogtam utána, de hamar abbahagytam, mert a kutya sem figyelt rám. Mármint a plüsskutya sem.
Este megjöttek a gazdiék és hoztak friss cicaüzenetet. Az állt benne, hogy feleslegesen strapálom magam: őt már nem érdeklik a kandúrok. Hát, nincs szerencsém.
május 26.
Már meg sem lepődöm, hogy megint itthon hagynak. Fogadok, hogy legalább két zacskóseledel elfogy, mire visszajönnek. A nagy táskát mindenesetre, amibe pakoltak, jó erősen megjelöltem a pofácskámmal és a talpacskámmal is.
Ha ahhoz a jó szagú cicalányhoz mennek, elviszik az üdvözletem.
A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez katt ide:)
Május 25.
Na, ma meg nagyon sok egeret foghatott Macskamami, mert nagyon boldogan jön haza.
Ilyenkor mindent szabad: még azért sem haragszik, ha mindenáron be akarok bújni a blúza alá.
A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez katt ide:)
május 24.
Néha nagyon sajnálom Macskamamit.
Ma hazajött és panaszkodott, hogy egész nap hiába dolgozott. Futkosott egész nap, forgatott – hogy mit, azt soha nem mondja, de úgy képzelem, hogy nagy kerekeket hajkurászik – írt, vágott, és semmi nem ment le.
Ez valami olyasmi lehet, mint amikor egy macska sokáig kergeti az egeret, az végül mégis meglóg, és a macs hoppon marad.
A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez katt ide:)
május 23.
Komolyan érdekel a nyelvészet. Már a szó is olyan komoly.
Ez az, amivel Kutyabácsi foglalkozik. Úgy döntöttem, Fáraó néven teszek fel neki kérdéseket a számítógépen, mert ott ő válaszol mindenféle nyelvi kérdésre. Hátha nekem is válaszol.
Amúgy a kismacskáknak is tanítani kellene a nyávogás szabályait. Éppúgy, ahogy az embergyerekek tanulják. És lehetnék én az egyik tanító. És akkor én is Dr. Fáraó lehetnék!
Az a Dr. az emberek neve előtt az olyan, mint a macskáknál a CACIB. Sokat kell dolgozni érte, és úgy látom, elég komollyá teszi azt, aki viseli.
A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez katt ide:)
május 22.
Néha muszáj magasabbra felkapaszkodnom, mert lentről, ahonnan én nézem, más a világ.
Minden magasan van, csábító, hívogatnak a polcok, asztalok. Ha felülhetek Kutyabácsi nyakába, mindent másnak látok. Lentről olyan dolgokat is lehet látni, amik fentről nincsenek. Tele van a lakás lógókkal, dobozokkal, üvegekkel. Nagyon izgalmas ezekkel játszani. Az ágy alatt elrejtettem a csörgős golyócskáimat, kupakjaimat, papírgombócaimat, a szekrény alatt porcicák szöszmötölnek.
Nagyon tetszik, hogy az emberek porcicának hívják őket, bár nem lehet velük beszélgetni, mert ha hozzájuk dugom az orromat, rögtön prüszkölnöm kell.
A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez katt ide:)
május 21.
A gazdáim nagyon büszkék rám. Olvasgatnak könyveket, amik rólunk, szfinxekről szólnak.
Ilyenkor leülnek mellém, emelgetnek, forgatnak, vizsgálnak. Azt mondják, pont olyan vagyok, amilyennek a könyv szerint lennem kell.
Én is nagyon büszke vagyok rájuk. Én is olvasgatok mindenfélét az emberekről. Ha nem figyelnek alaposan szemügyre veszem őket. Ők is pont olyanok, mint amilyennek a könyv leírja őket.
A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez katt ide:)
május 20.
Már egészen megszoktam, hogy nem szeretik a csöndet.
Ahogy hazajönnek, rögtön valami zajt csinálnak. Erre többféle eszközük is van. Az egyikből csak zajok jönnek – abból néha a Kutyabácsi hangja is szól.
A másikból képek is, amiket én nem igazán látok. Onnan a Macskamamit hallom elég gyakran.
És van egy harmadik, amiből szintén zajok jönnek, de nem emberi beszéd, hanem nyávogás. Ők zenének nevezik. Na egy ilyen nyávogásban tényleg macskák nyávogtak. Emberi macskák. Ugyanis hasonlított a mi nyávogásunkra, de nem volt értelme. De azért tetszik.
Azt mondták róla, hogy ez egy mjúzikel. Ez a szó már eleve nagyon nyávogásos. Ez is tetszik :)
A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez katt ide:)
Utolsó kommentek