Macskás tárgyak

december 23.

Ma már jobban vagyok. Nagy itthon a felhajtás. Valami fát emlegetnek. Egyszer már volt fa a lakásban, amikor idekerültem, de aztán úgy döntöttek, hogy inkább engem tartanak meg, a fa nem tud dorombolni. Remélem, nem arra készülnek, hogy mégis lecseréljenek!!!

december 24.

De szép fa lakik velünk! Olyan kedvem lenne felmászni a tetejére, de nem tehetem, mert amikor megpróbáltam, akkor nagyon csúnyán kikaptam érte! Valami olyasmit emlegetett Macskamami, hogy kitesz a hidegbe, ha megpróbálom! Ez pedig a világ legkomolyabb fenyegetése nekem, akinek – mint tudjuk – nincs bundája.

De azért majd kifigyelem, és ha nem lesznek itthon, akkor majd megpróbálok legalább egy kicsit felkapaszkodni. Mivel ilyen lakásban élő, természettől elzárt macska vagyok, nehogy már kihagyjak egy lehetőséget, amikor rendesen fát tudnék mászni!

Halszagot érzek!

Mi ez? Mutassátok meg azonnal! Látni akarom! De furcsa hal! Tüskés a háta! Csak nem szúrós, inkább rugalmas. Már nem él, ez jó, mert elég nagydarab, lehet, hogy lekerverne a farkával egy pofont nekem! Hallottam már ilyen esetről!

Most meg mit csinál Macskamami? Forró vízbe mártja a halat? Nem fázik az! Ez röhej! Megpróbálják lehúzni a bőrét! De a hal csúszik, ki is ugrott a kezükből, ott pattogott a földön. Odamentem, megpaskoltam, finom szaga volt! Megpróbáltam beleharapni, de visszapattant a fogam róla! Ez elképesztő! Olyan, mintha gumiba lenne húzva! Mi ez – kérdeztem Macskamamitól. Ő meg mintha értette volna, magyarázta, hogy ez a kecsege nevű hal

Kutyabácsi hozott egy műszert, azt mondja fogó, és majd ezzel lehúzzák a bőrét a halnak.

Ez kész röhej! Macskamami fogja a halat, Kutyabácsi megfogta a bőrét a fogóval, és ketten kétfelé húzták! Persze hol Macskamami kezéből csúszott ki a hal, hol Kutyabácsi kezéből a fogó – én meg majd megszakadtam a röhögéstől, már ha lehet ilyet mondani. Nyávogással próbáltam segíteni, de elég nagy volt a hangzavar, mert ők is kiabáltak egymással, vagy a hallal. Pedig ő nem tehet semmiről, már nem is él szegény.

Sikerült kibújtatni a halat a bőréből, most Macskamami nekiáll sütni. Ugye engem is megkínáltok?

Jujj, de meleg! De milyen finom! És nincs benne szálka, és omlós, puha a húsa.

Macskamami másféléket is főzött ma, de a krumpli, meg a többi vacak engem nem is érdekel. Esetleg a tejszínes szószból kaphatok még egy kicsit a halra?

Hűű, de tele a pocim!

Most nem is lenne kedvem fára mászni! Viszont érdekes dolgokat látok a fa alatt, csillogó papírba csomagolt valamiket. Macskamami épp most ment oda, hogy akkor kibontja őket, mert Karácsony van, és ilyenkor ajándékot adnak egymásnak az emberek. Még jó, hogy a macskák nem, mert akkor most bajban lennék, nem készültem semmivel.

De jó, annyira örülnek egymás ajándékainak! Nevetgélnek is, bár lehet, hogy ez a buborékos itallal van összefüggésben, amit most is ittak.

Jé! Én is kaptam valamit? Mi ez? Megpróbálom kibontani, de nagyon nehéz! Elismerem, ebben az egyben jóval ügyesebbek vagytok, mint mi! A zacskóshusit én képtelen vagyok kibontani, nektek viszont csak egy mozdulat. Most is mit kínlódok ezzel a papírral! No végre, sikerült megcsípni a sarkát. Kikandikál a csomagból egy madzag – ez már eleve tetszik! Végig is húztam a szobán, remélve, hogy kibomlik a csomagolás, de nem, jó erősen leragasztották.

Mami! Segíts kicsomagolni! No végre! Mi ez? Egérformájú, és kilóg belőle egy madzag. Kutyabácsi meghúzta a madzagot, erre az egérformájú valami körberohant a szobán! Azt mondja, ez egy motorhöri! Akár motorhöri, akár más, nagyon tetszik! Csak az bosszant, hogy egyedül képtelen vagyok meghúzni a madzagot, hogy elinduljon az egér, Vagy Macskamami, vagy Kutyabácsi kell a játékhoz. Meghúzzák, leteszik a földre, én meg megtámadom. Nagyon jó móka!

Kedves Kicsi Fáraó Cirmos!

Nagyon boldog karácsonyt kívánok neked. Kívánom, hogy erőben, egészségben

boldog, teljes macskaéletet éljél közöttünk még nagyon sok éven keresztül.

Remélem, örülsz a motorhörinek :-)

Bízom benne, hogy meggyógyulsz és elfogadod, hogy ezentúl sokkal változatosabban kell étkezned.

Nagyon szeretlek: Kutya bácsi

december 22.

Feladó: farao@levele.com

Elküldve: 2001. december 22. 15:01

Címzett: Kutyabácsi

Tárgy: macskapirgálás

Kedves Gazdi!

Kérlek szépen, gyógyulj meg mihamarabb! Bár tulajdonképpen roppantul élvezem, hogy nincs egy hangos szavad sem, :-)), de tudom, hogy így nem tudsz rendesen élni, mert neked mindig ugatnod kell.

Miattam ne aggódj, rendbejövök. Egyébként sem tehetsz erről az egészről, én vagyok, aki a zacskóshusihoz ragaszkodtam. Hogy a házikoszttal mi lesz, azt még nem tudom. Ráadásul, ha nem lesz kint mindig a nasikám, akkor tényleg éhes leszek. Vagy azt akarjátok?

Csak az orvoshoz-járás ne lenne! Mindig bökdös, meg tapogat meg olyanokat mond, amit egyszerűen nem értek! De ha segít... Végül is megbocsátok neki. Azt látom, hogy jó az indulatja.

Ugye a Macskamamis tervedben és is kapok egy picuri szerepet? Szerintem Macskamami már annyit várt arra a tudod mire, hogy kibírja még egy kicsit. Csak én el ne kotyogjam ... Mert a sok dorombolásba, amit kértél, néha úgy belefeledkezek...

A desszertáció meg úgyis mindig a vacsora végén van, bár én nem szoktam ilyen finomkodva mondani. Szóval már mindjárt kész és ígérem, hagylak dolgozni, hogy befejezhesd. De senki nem várja el, hogy pont karácsonykor akard feltálalni!!!

És kérlek, don't worry! (Nem'tom, jól írom-e, Mamitól lestem. De hát az ő inglisnyávogása nem olyan jó, mint Kutyabácsié...)

Ezermillió a köbönpuszmák és tappancs:

Fáraócirmos

Néha sírni tudnék a melengető boldogságtól...

Vakkk!

december 21.

Nahát! Kutyabácsinak elment a hangja! Azt nem tudom, hova ment és mikor jön vissza, mindenesetre nem tud beszélni, csak mutogat.

Gondoltam, hogy kihasználom, és rosszalkodok kicsit, de aztán rájöttem, hogy nem illik visszaélni a helyzettel.

Ez rendes tőlem, nem?

Kedves Kiscicám!

Látod, belebetegedtem ebbe a félévbe. Ráadásul úgy tűnik, hogy a tervem nem

valósul meg, és nem jutok a végére a disszertációmnak karácsonyig. Ráadásul

a Macskamamival kapcsolatos tervünket sem vagyok képes megvalósítani az

egészségi állapotom miatt, ugyanis karácsonyig nem fogok tudni beszélni.

Remélem karácsony után még nem késünk el. Segíts te is!

Te is betegeskedsz, és nagyon-nagyon aggódom miattad. Hibáztatom magam, hogy

nem gondoskodtam rólad megfelelően, nem etettelek elég változatosan, és ezzel megbetegítettelek. Nagyon sajnálom, és mindent megteszek, hogy meggyógyulj. Ne haragudj rám...

Ezek miatt Kutya bácsi most szomorú és boldogtalan. Úgy érzi, hogy hiába

kínlódik, nem válnak valóra az álmai. Annyira nehéz az életem, hogy el sem

tudod képzelni azzal a magadhoz való macskaeszeddel.

Nagyon szeretlek. És a Macskamamit is nagyon szeretem, légy szíves dorombold

bele a fülébe ezt.

Kutya bácsi

december 20.

Ajjaj! Nagyon fáj! Segítsetek! Nagyon fáj, ha pisilnem kell!!!

Csináljatok már valamit! Na, ide is szalad Kutyabácsi az almocskámhoz. Látod? Oda pisiltem és rossz a szaga meg a színe.

Tudod mit, nem is bánom, hogy elvisztek az állatorvoshoz, hátha segít, mint a múltkor a kalapgumival. Pedig most nem is ettem semmi rosszat!

Hazajöttünk. A doki azt mondta, hogy hólyaghurutom van, és túl egyoldalú a táplálkozásom. Kaptam szurit. Meg tablettát.

Jajj nekem! Ugye azért nem állunk át a vegetáriánus kosztra???

December 18.

Szia Kutyabácsi!

december 19.

Manikűr, pedikűr... Ez jár egy igazi uralkodónak.

Macskamami vett karmincareszelőt, igaz magának. (Pedig az övé – mármint hogy a karmincája – nem is olyan hosszú és éles, mint az enyém.) Szóval vett olyan érdeset, mint amilyen érdes Kutyabácsi álla, amikor napokig nem huzigálja magán a habos valamit. Amikor érdes a Kutyabácsi pofája, nagyon jó hozzádörgölőzni, az jobban megvakar, mint én magamat. Szóval, hol is tartottam? Ja, a karmincáim.

Macskamami rendbe rakta a sajátját aztán az én éles, hegyes, gyönyörű karmincáimat is megreszelgette. Nagyon érdekes volt. Ahogy végzett, én máris hozzáfogtam az élesítéshez és a saját manikűrözésemhez. Az övét is szívesen kihegyezném, de Kutyabácsi biztosan nem örülne, ha karmolna vele. Márpedig a férfiúi összetartás azt kívánja, hogy rá is gondoljak, mielőtt cselekszem. Úgyhogy Macskamami karmincái életlenek maradnak.

2001. december 17.

Macskamami megint annyira ideges. Ezt onnan tudom, hogy fekszik a paplan alatt, csokit rágcsál, és nem beszél. Ha mégis megszólal, abból csak baj van. Mert vagy a Kutyabácsi sértődik meg, vagy a Macskamami. Valamelyikük felpattan és rohangál, meg hangoskodik. Kutyabácsi azt mondja, mindenről a tévé tehet. Ez megint érthetetlen, mert akkor mért vettek egy nagyobbat? A kisebb biztosan kisebbet tehetett az egészről. De most itt van ez a nagy és csak nézik.

Nahát! Még nincs is este, de máris a Mami hangja jön a dobozból. Megint a foglyokról beszél!

És milyen sokat!

Nahát, most meg egyszerre csörögnek azok az izék, na, amit az a külhoni macska is hívott véletlenül, megvan, telefon! Na, azok csörömpölnek. És milyen furcsa, most már nem is ideges sem a Mami, sem Kutyabácsi. Beszélgetnek a kisebbik meg a nagyobbik telefonba,

és örülnek, mert valami másoknak is tetszett. Nekem igen jó a logikám, így bizton állíthatom, arról van szó, ami a dobozból jött.

Na ugye! A Kutyabácsi is ezt mondja. Meg hogy gratulál az első dokumentumfilmhez. (Ezt a szót a szótárból kellett kimásolnom, mert nagyon hosszú.)

Bontottak megint egy üveggel a buborékosból, és meggyújtottak egy rudat az asztalon, úgy vacsoráztak.

Ide most egy olyan képet teszek, amin kettesben vagyunk :)

december 16.

Már megint nem kapok zacskósat? Ne mondjátok, hogy elfogyott, a szekrény alatt annyira tele a szatyor, hogy alig lehet bepréselni a helyére.

Nem kell ez a rágós micsoda. Csak ezért, mert egyszer ízlett, nem kell azt gondolni, hogy megeszem reggelire. Különben is, azt hallottam, hogy csirkelábat és nyakat csak a szegény macskák esznek. Márpedig én – mivel arisztokrata származásom van – egész biztosan gazdag vagyok.

december 14.

Ha nincsenek itthon, mindig hidegebb van. Csinálnak valamit a radiátorral, mert csak néha kezd el meleget adni.

Szerencsére mindig rajta van az egyik zsákocskám, abban pedig jó meleget csinálok. Különben is, ez egy jó megfigyelőpont. Pont ki lehet látni az ablakon. És mennyi érdekes dolog történik kint! A gazdáim szerint én ilyenkor mozizok. Kérdezik is: jó filmet adtak ma? Micsoda buta kérdés!

december 12.

Mostanában néha gyakrabban kell pisilnem, meg fáj kissé a pocim, de nem árulom el a gazdáimnak, nehogy elvigyenek az állatorvos praxlijába. Inkább gyakrabban rágcsálok vízipálmát, az jó gyógyszer!

december 13.

Mi ez az illat? Én is kérek! Nekem is! Adjatok már belőle!

Hhhmmmm! Milyen finom, ragadós, édes valami!

Piramisu? Ez a neve? Akkor ez mind az enyém! Hozzátok a piramisomra! Most meg miért zabáljátok fel előlem? Nektek egy egész tál van, nekem meg alig kent egy kicsit a Macskamami az ujjára!  

december 11.

Segítség! Egy szörny van a Kutyabácsi lába mellett a lavórban! Most mit csináljak?

A hab alól bújt ki, láttam!!! Mikor odamentem, hogy beazonosítsam a lavór tartalmát, akkor megmozdult az a valami. Hátraugrottam. No nem azért, mintha megijedtem volna, hanem mert viszketett a hátsó lábam. És nem azért tettem egy nagy kört a lavór körül, mert féltem, hanem mert elzsibbadt a nyakam. Szóval mikor végre odajutottam a lavórhoz és beletappancsoltam a habba, az a valami nekem ugrott! Megpróbáltam lepofozni, de gyorsan visszamenekült a vízbe. Pedig egy pofonomtól lerepült volna a feje! (Már ha van neki...) Csak az volt a furcsa, hogy a Kutyabácsi nemhogy rémült lett volna, inkább a röhögés rázta. Én meg mancsomat ráztam, mert csupa hab lett.

Amikor aztán Macskamami kiöntötte a vizet a lavórból, ott őrködtem, de nem volt semmi benne.

Nem is értem. Akkor meg mi volt az?

Nem! Ki van csukva, hogy az a Kutyabácsi lába lett volna! Ne nézzenek engem tollas madárnak! Az igenis egy szörny volt! Csak szörnyen megfutamodott, amikor elfutottam – akarom mondani elsétáltam – a szoba másik végébe, hogy rendbe tegyem magam.