Macskás tárgyak

január 17.

Ujjé! Ma is elmentek.

Már unom, hogy állandóan felügyelet alatt állok. Ma végre körülnéztem mindenhol.

Abban a kis szobában, ahol a dolgomat végzem, van két fehér csillogó, csúszós tál. Egy kicsi a magasban és egy nagyobb a földön. A peremén jókat lehet sétálni. Egy görbe cső meg vizet potyogtat beléjük, de én nem iszom meg, hanem megpróbálom elkapni a szökevényeket. De azok mindig lefolynak a lyukon.

Vajon minek van lyuk az edény alján? Ha az én etetőtálkám alján lyuk lenne, megszöknének a legjobb falatok.

Különben a legjobb az ablakban ülni. Nagy, csillogó valamik lebegnek, amik az ablak elé érve eltűnnek. Az van a fákon is, de ott nem tűnik el. Valóban vannak madarak - ahogy a testvéreim mondták – de nem csipognak. Érdes, erős hangjuk van. Azt ismételgetik: KÁR.

Kár, hogy csak ennyit tudnak.

január 16.

Ma teljesen egyedül maradtam itthon. Gondoltam, most minden zugot megnézhetek. Ehelyett elaludtam.

Arra ébredtem, hogy ismerős hangok beszélgetnek az ajtó előtt. Még csak néhány alvás óta lakom itt, de már messziről felismerem a hangjukat.

Gyorsan úgy tettem, mintha egész nap őket vártam volna az ajtó előtt, kaptam is rögtön ajándékot. Hoztak nekem egy olyan szőrös labdát, ami belül csörög.

Muszáj kiderítenem, hogyan csinálja. Valahogyan csak sikerül kiszednem a labdából a csörgést!

január 15.

Az embernő elvitte a papírokat a hidegbe. Azt mondta - ez megint egy új szó - dolgozat valami Réz Andrásnak a filmekről.

Nem tudom, mi az a dolgozat, de ha ilyen jó, nekem is kellene egy!

Január 14.

Már megint ez a zümmögés.

Az a Számító Gép nagyon furcsán beszél. Viszont megfigyeltem, ha megnyomnak rajta egy gombot, akkor elhallgat. Remélem, rajtam nincs ilyen gomb.

Szóval a nő egész nap ült és pici fekete pöttyöket gyártott arra a dobozra, aminek a tetején szívesen üldögélek, mert jó meleg. Aztán beindított egy zajos masinát és az fehér papírt köpött ki.

Furcsa, hogy mindettől a gazdáim módfelett elégedettek voltak.

Január 13.

Ma az embernő egész nap egy fura masinát ütögetett.

Úgy nevezte: a Számító Gép.

Nem értem.

Nem akkor mondják valakire, hogy számító, ha önzően viselkedik? Bár lehet, hogy az a gép önző, hiszen nem engedte át nekem az egerét.

Hiába húztam, a farkát szorosan fogta.

Nem állok többé szóba vele!

január 12.

Régóta szemezek azzal a szőrkutyával, aki a széken fekszik. Ma odabújtam hozzá, nem zavart el. Persze, mit is beszélek, egy plüssállatnak nincs saját véleménye. Szóval, jót dögönyöztem rajta. Valahogy olyan állat szaga van. Még ha kutyaszag is.

Ma éjjel átmásztam az ágyra. Félve tettem, mert annyi helyről kitiltottak már, hogy ha húsz évig élnék, sem tudnám mind megjegyezni. De nem zavartak el. Hálából doromboltam egy kicsit.

Azt hiszem, néha itt fogok aludni.

január 11.

Rájöttem, hogy ha nyávogok, azonnal elhajítják, ami a kezük ügyében van, és hozzám rohannak. Ez még nagyon jól jöhet!

...vagy legalábbis azt hiszi magáról, hogy ő mossa :)

január 10.

Ezek a fejükbe vették, hogy nekem nem lehet az asztalokon mászkálni. Jó, jó, a szekrény teteje magas, az oké, hogy oda nem ugrom fel, de miért nem lehet a gazdám íróasztalán játszani? És tűrhetetlen, hogy mindenáron meg akarják akadályozni, hogy az akvárium tetején ücsörögve bámuljam a halakat.

Bolondok, ha féltik tőlem azt a pikkelyes szálkagyűjteményt.

Ezek komolyan azt hiszik, a Whiskasomat elcserélném ezekre?

Az Ebgondolatban szerepelt ez a poszt, és mivel minden állatot imádok, és valóban sok igazságot véltem felfedezni az irasban, hát átveszem én is.

Magyarország legnagyobb macskástárgy-gyűjteményének blogját látod! Az összes bejegyzés eléréséért kattint ide:

http://macskastargyak.postr.hu