december 09.
Nem szól hozzám a Macskamami. Még a reggelimet sem ő adta, hanem Kutyabácsi. Hiába nézek rá nagy szemekkel, hiába dorombolok, rám se hederít. Azt hajtogatja, hogy csúnyán megbántottam. Meg hogy buta vagyok és önfejű. Hogy ő is el akart engedni, csak attól fél, hogy megkarmolom ugrás közben, ezért akart megfordítani.
De hát így is megkarmoltam! Akkor meg nem lett volna jobb, ha rögtön utamra enged?
Na, végül megsimogatott. De jó, hogy újra szeret!
december 10.
Már többször fenyegetőzött azzal Kutyabácsi, hogy eszik a zacskóshusimból, mert olyan jó illata van, de ma tényleg megtette!
Kutya legyek, ha nem mondok igazat!
Egy kis falatot a szájába vett, picit ízlelgette, közölte, hogy elég ízetlen, majd ivott rá egy kis vizet.
És utána még a ropimat is megkóstolta, elropogtatott egyet.
Azt mondta, hogy azért csinálta, mert olvasta, hogy a mi eledelünk emberi fogyasztásra is alkalmas husiból készül, és hogy a macskák azt szeretik, ha kevésbé van fűszerezve a husi.
Komolyan, tiszteletbeli macskává avatom! Bár miért is ne ehetne a mi ételünkből, ha én is eszek az övéből???
Egyébként tudtad, hogy kávézót (csokoládézót, cukrászdát, teázót, pizzázót) keresek, hogy a macskás tárgyaimmal növeljük a forgalmat és bevételt? Törzsvendégeink lennének :)
Részletek itt:
http://macskastargyak.postr.hu/kavezot-keresek-macskas-targyaimhoz/
Kéky Kira | Névjegy létrehozása
Utolsó kommentek