január 23.

Teljesen megzavarodtam. Azzal jönnek nekem, hogy ezentúl szólítsam őket Macskamamának és Kutyabácsinak.

De hát egy macska a szolgálóit nem szólítja sehogy! Szó se – akarom mondani miaú se - lehet róla!

Az viszont roppantul tetszik, ahogy labdáznak velem.

Azt a csörgéses labdát dobálgatják, én meg utána rohanok. Csak azt nem értem, mi ebben olyan különleges. Amikor először raktam le a lábuk elé a labdát, hatalmas szemekkel bámultak rám és őrült nyávogásba kezdtek.

Aztán egész este hajigálták a szőrgolyót.

Azt mondták, apportírozok.

Én ehhez nem értek, végül is ők az emberek.