Macskás tárgyak

Erre nem számítottunk, mert Kobold nem ilyen rágcsás macska, az "öreg" az, aki rendszeresen "legel", és ő volt az is, aki 1 évesen kalapgumit evett, amit aztán szerencsésen kikakált. De most Kobold került bajba, mert valamiért gusztusa támadt arra a hajgumira, amire a lányom egy spárgát kötött - így "sétáltatta" a plüssállatait a lakásban.

A spárga végén volt egy görcs is - ez okozta végül a legnagyobb bajt!

Ez a kép még este 7 körül készült, nem gondoltunk semmi rosszra:

Csütörtök este 8 körül Kobold a kanapéra hányt. Kiadta magából a komplett vacsorát, és a hányásnak székletszaga volt. Ekkor még nem gondoltam nagy bajra, mert minden macskával előfordul, hogy valamiért kihányja a kaját, valami hurutot kap... Este még egyszer hányt, aztán reggel már csak az üres gyomortartalmat. És akkor már sem enni, sem inni nem akart.

Délután rendelt az állatorvosunk, addigra Kobold teljesen apatikus lett, csak feküdt, javarészt a napon (gondolom jól esett a fájó pocakjának a meleg...)

Az volt nagyon aggasztó, hogy nem dorombolt, nem bújt - pedig ennek a két tevékenységnek a bajnoka...

A doki megtapogatta, és mondta, hogy érez valamit, csinál röntgent. És valóban, a röntgenképen látszódott egy négyszögletes valami, leginkább fémdarab.

Fém? Kérdeztünk vissza, miért enne fémet?

Az mindenesetre kiderült, hogy műtétre lesz szükség, mert ez magától nem fog onnan kijönni. Szerencsére a doki azonnal neki tudott látni, Kobold megkapta az altatót, és ott voltunk, míg el nem aludt. Végig duruzsoltam a fülébe, hogy mire felébred, már jobban lesz. Ráadásul fogágybetegsége is van, ami miatt veszíti el a rágófogait, és egy hátsó megint mozgott Neki, így a dokival megbeszéltük, hogy ha már altatva van, akkor egyben húz és fogkövetlenít is...

Azt mondta, hív minket, ha végzett, menjünk el, ne lábatlankodjunk. 

Kb. egy óra múlva jött a telefon, és akkorra a férjem már akkor úton is volt visszafelé, mert azt mondta a doki, hogy kb. egy órás lesz a műtét. Telefonon nem mondott jó híreket a doki: fémszorítós hajgumi, rajta egy kétarasznyi spárga... Ez jött ki Koboldból. És sajnos ehhez 4 helyen kellett felvágni a beleit, mert a spárga végén görcs volt, és ez a görcs átcsúszott egy olyan helyen, ahonnan kihúzni már nem lehet.

És minden ilyen metszés 15 százalékkal csökkenti a túlélés esélyét - ezt mondta. Sajnos a szepszis (véráramfertőzés) és a bélbénulás esélye is megvan. Ha mindezt hozzáaadjuk, akkor kb. 10 százalékra csökken a túlélés esélye - ezt már a férjemnek mondta. Kapott antibiotikumot és fájdalomcsillapítót, illetve rengeteg vizet töltött a bőre alá (infúzióval), ami onnan felszívódik, így nem szárad ki. A férjem így hozta el Koboldot.

Este ébredezett, nyitogatta a szemeit, de ennél nagyobb aktivitás nem volt. Végre késő este pisilt egyet (maga alá még persze), de ez nagyon jó hír volt, mert akkor a veséi működnek. 

Éjjel a férjem őrizte a macsekot, hajnal 3-ig fenn volt vele... Egy hányás volt, egy kis véralvadék jött ki (a műtét után ez természetes).

Reggel mentünk vissza az orvoshoz kontrollra, kedves barátnőm, Judit hívott, hogy a párja jönne értünk kocsival, hogy ne kelljen gyalog hurcolni a macsekot, ráadásul reggel még hideg volt, Kobold meg kopasz ugye...

Reggel így néztett ki:

A doki megtapogatta, és azt mondta, hogy sajnos egy hashártyagyulladás még bejöhet, érez erre utaló jeleket, de kap antibiotikumot, ennyit lehet tenni. 

Újra kapott fájdalomcsillapítót, vizet a bőre alá és a hasába is. Jó hír volt, hogy a dokinál Kobold már próbált menni, sőt felmászni rám...

Hazahoztuk, és azóta egyre aktívabb, először azért kelt fel, hogy igyon, de sajnos túl sok vizet ivott egyszerre, 1 óra múlva kihányta az egészet. Úgyhogy ezután (mivel már szépen jön-megy) elvettük a vizestálat, és fecskendőből itatom, illetve úgy, hogy a tenyerembe nyomom a vizet a fecskendőből, Kobold onnan lefetyeli. 

Általában a teraszon üldögél, élvezi a napsütést. Itt tartunk most. És már megint kezd macskásan viselkedni, már élvezi a simogatást és néha jelzi is, hogy folytassam!

Ha a holnap estét (vasárnap estét) megéli, akkor jó eséllyel túl lesz az egészen. Most az lenne nagyon fontos, hogy kakiljon, illetve az, hogy ne legyen lázas, meg láthatóan egyre aktívabbá váljon.

Kérem, drukkoljon mindenki!

Sok-sok drukkolást, imádkozást és agykontrollozást kaptunk - mindenkinek köszönjük!

Most itt tartunk:

http://macskastargyak.postr.hu/kavezot-keresek-macskas-targyaimhoz/

Kéky Kira | Névjegy létrehozása 

szeptember 30.

Míg nem voltak itthon – mert egy napra megint egyedül hagytak –, felderítettem Kutyabácsi asztalát. Volt rajta sok papír, azokra Kutyabácsi körmölgetett.

Addig piszkáltam, amíg szerte-szét röpültek a padlón. Aztán találtam két kavicsot, amit Kutyabácsi Macskamamitól kapott ajándékba. Focizgattam velük, de sajnos lepotyogtak az asztalról, és nem tudtam visszatenni őket. Ciki volt, mert így már biztosan lebukok. Kutyabácsi asztalára ugyanis tilos felmásznom.

Sebaj, végül is annyira szeretnek, hogy úgysem kapok ki semmiért.

szeptember 29.

Már régóta töröm a fejem, mi az a fehér, amit a Kutya bácsi reggelenként a pofájára ken. Olyan élvezettel huzigálja magáról valami szerszámmal, hogy teljesen megirigyeltem.

Fel is másztam a mosdókagylóra, hátha nekem is ad belőle, de irigy kutya volt! Megkérdezte tőlem, én is akarok-e borotválkozni, és nevetett. Kinevetett.

Azt mondta, ha nagyon lábatlankodom, leborotválja azt a kis szőrt is az orromról és a fülemről, és akkor teljesen kopasz leszek. Ettől annyira megijedtem, hogy azonnal ennem és aludnom kellett.

szeptember 28.

Nem értem, miért kellene nekem reagálnom arra, hogy: „hová tetted a labdádat?” Pedig gyakran mondják.

Csak nézek rájuk, ők meg csúsznak-másznak a padlón. Ez most gonoszság?

szeptember 27. 

Ma majdnem kiszöktem az ajtón, már félig kint voltam, amikor Macskamami rám kiabált, és én ijedtemben nem kifelé, hanem befelé szaladtam. Ez szerintem elég rossz fényt vet rám, úgy tűnik, mintha nem lennék elég bátor. Pedig az vagyok!

Vagy nem. Nem?

szeptember 26. 

Ma halat kaptam. A hal az olyan, mint ami úszkál az akváriumban, csak ez nagyobb lehet, mert egyben legalább akkora a darab, mint kétszer Kutyabácsi tenyere. Márpedig neki elég nagy tenyere van!

Azt persze nem értem, hogy ha az üveg mögül, a vízből nem foghatom ki a halat, akkor Kutyabácsi honnan veszi? Neki szabad? És mekkora lehet az a hal, aminek egy darabkája kétszer akkora, mint Kutyabácsi tenyere? Egy akkora hal hol lakik? És ha én ott lennék, engem megenne?

Hűűű, mennyi kérdés! Jó így elmélkedni, miközben eszem a finom, omlós halat …

szeptember 25.

Játszunk? Az jó! Mit kell csinálnom? Mondjad már Mami! Attól, hogy te a földön térdelsz meg hason csúszkálsz én nem tudom, mit kell tenni!

Egy csavart keresel a szemüvegedből? Ja, az nem érdekel. Egyébként látom, de ha ez neked jó játék, találd meg magad.

Én meg innen a Piramisomról figyellek. Most jó irányba mész – vagyis csúszol – kicsit arrébb, a jobb mancsodnál, akarom mondani kezednél, ott a szekrény tövében. Már megint nem vette észre. Hiába, ezek az emberek tökéletlenek. Ráadásul nevetséges, hogy Mami szemüveg nélkül nem találja meg a szemüvegét. Most pedig szemüveg nélkül egy picike csavart kell megtalálnia, ami a szemüvegéből esett ki. A pocimat fognám a nevetéstől, ha nem lennék ilyen illedelmes.

Na jó, megmutatom, hol van.

Idepöcköltem neked. Végül is segítenünk kell egymásnak, nem igaz?

szeptember 24.

Hhhmmmm. Ez nagyon finom. Mogyoró?

Még ha ez is a neve, jöhet még! Ahogy elroppan a számban! És ahogy gurul! Levadászlak! Nem menekülsz!

Na ugye. Mindig én győzök. Még a mogyoró sem lehet nálam ügyesebb!

2001. szeptember 23.

Alvás helyett azon elmélkedtem – milyen szép szó, jobban tetszik, mint a gondolkodtam – hogy miért akarnak a gazdáim úgy bánni velem, mint egy embergyerekkel.

Ez az állandó fürdetési mánia meg puszilgatás néha az idegeimre megy. Nem mondom, a simogatás nagyon jól esik, és az se rossz, hogy én kapok előbb reggelit, a sajátjukat csak ezután készítik el, de néha úgy érzem, gyerekpótló vagyok.

És ettől felsejlik bennem a gondolat, mi lesz velem, ha tényleg lesz egy gyerekük?

Fognak-e még szeretni engem? Jó lenne, ha tudnám, más macskák túléltek-e hasonló megpróbáltatást, és nem dobták ki őket, hogy vagy a macska vagy a gyerek.

Mert biztosan jól kijönnénk. Én mindenkinek örülök, aki eljön hozzánk. Ha vendégek vannak, akkor is én vagyok a középpontban, az újak mind velem foglalkoznak. Ha az embergyerek is körülöttem sertepertélne, én biztosan sokat dorombolnék neki. Még azt is megengedném, hogy meghuzigálja a farkam. A Kutyabácsinak is megengedem, mert soha nem csinálja erősen. Csak úgy játékból. Én is csak úgy játékból ugrok a hasára, ha alszik. És ő sem haragszik érte. Legalábbis soha nem kiabál, csak egy kicsit sápadt és furcsán nyeli a levegőt.  

(Kiegészítés: Tünde lányom 6 éves, Fáraó tehát már ennyi ideje tudja, milyen dolog egy embergyerekkel élni. Szerintem egyre jobban szeretio, manapság már szinte napi program, hogy a hasát Tündével simogattatja :))

Egyébként tudtad, hogy kávézót (csokoládézót, cukrászdát, teázót, pizzázót) keresek, hogy a macskás tárgyaimmal növeljük a forgalmat és bevételt? Törzsvendégeink lennének :)

Részletek itt:

http://macskastargyak.postr.hu/kavezot-keresek-macskas-targyaimhoz/

Kéky Kira | Névjegy létrehozása 

szeptember 22.

Nem akarok fürödni! Nem vagyok koszos! Hagyjatok!

Csak az önérzetem és a magas származásom nem engedi, hogy karmolva törjek ki a fürdőszobából. Kibírom. Nyaú nélkül. Éjjel meg úgy is megkapjátok a magatokét!

Egyébként tudtad, hogy kávézót (csokoládézót, cukrászdát, teázót, pizzázót) keresek, hogy a macskás tárgyaimmal növeljük a forgalmat és bevételt? Törzsvendégeink lennének :)

Részletek itt:

http://macskastargyak.postr.hu/kavezot-keresek-macskas-targyaimhoz/

Kéky Kira | Névjegy létrehozása