2001. szeptember 23.

Alvás helyett azon elmélkedtem – milyen szép szó, jobban tetszik, mint a gondolkodtam – hogy miért akarnak a gazdáim úgy bánni velem, mint egy embergyerekkel.

Ez az állandó fürdetési mánia meg puszilgatás néha az idegeimre megy. Nem mondom, a simogatás nagyon jól esik, és az se rossz, hogy én kapok előbb reggelit, a sajátjukat csak ezután készítik el, de néha úgy érzem, gyerekpótló vagyok.

És ettől felsejlik bennem a gondolat, mi lesz velem, ha tényleg lesz egy gyerekük?

Fognak-e még szeretni engem? Jó lenne, ha tudnám, más macskák túléltek-e hasonló megpróbáltatást, és nem dobták ki őket, hogy vagy a macska vagy a gyerek.

Mert biztosan jól kijönnénk. Én mindenkinek örülök, aki eljön hozzánk. Ha vendégek vannak, akkor is én vagyok a középpontban, az újak mind velem foglalkoznak. Ha az embergyerek is körülöttem sertepertélne, én biztosan sokat dorombolnék neki. Még azt is megengedném, hogy meghuzigálja a farkam. A Kutyabácsinak is megengedem, mert soha nem csinálja erősen. Csak úgy játékból. Én is csak úgy játékból ugrok a hasára, ha alszik. És ő sem haragszik érte. Legalábbis soha nem kiabál, csak egy kicsit sápadt és furcsán nyeli a levegőt.  

(Kiegészítés: Tünde lányom 6 éves, Fáraó tehát már ennyi ideje tudja, milyen dolog egy embergyerekkel élni. Szerintem egyre jobban szeretio, manapság már szinte napi program, hogy a hasát Tündével simogattatja :))

Egyébként tudtad, hogy kávézót (csokoládézót, cukrászdát, teázót, pizzázót) keresek, hogy a macskás tárgyaimmal növeljük a forgalmat és bevételt? Törzsvendégeink lennének :)

Részletek itt:

http://macskastargyak.postr.hu/kavezot-keresek-macskas-targyaimhoz/

Kéky Kira | Névjegy létrehozása