január 24.

Ma kis híján végzetes dolog történt. A víz – amit eddig is csak a kis fémtálkámban szerettem – teljesen meg akart fojtani. Ezek a fejükbe vették, hogy büdös és koszos vagyok, így fürdenem kell. Mintha én nem tudnám rendben tartani a bőrömet.

 

Kikérem magamnak azt az aljas feltételezést, hogy nem mosdom minden nap. Csak foggal-körömmel tudtam megakadályozni, hogy teljesen megfürdessenek. Azt hiszem, a Kutyabácsinak – akarom mondani az emberférfinak – soká fog begyógyulni a kezén a seb, amit a karmincáimmal okoztam.

A fürdés után olyan büdös szagom lett, mint nekik.

Elalvásig takaríthattam magam.