március 1.
Új játékot találtam ki. Az a lényege, hogy minél jobban felbosszantsam a gazdámat. A játékszabályok a következők.
Ha Kutyabácsi leül a Számító Gép elé, akkor kezdődik a játék. Először csak kint nyávogok a piramisomon. Arra már rájöttem, hogy először Kutyabácsi kirohan, és aggódva kérdezi: mi a baj. Ilyenkor leugrom a piramisról, és eszeveszett rohangálásba kezdek. Ettől Kutyabácsi teljesen megzavarodik és megpróbál megnyugtatni. Ez úgy megy, hogy ő igyekszik elkapni engem, hogy megsimogasson, én meg próbálok minél gyorsabban körbe-körbe szaladgálni, hogy ne érjen utol. Egy idő után abbahagyja és visszaül a géphez.
Ekkor jön a második felvonás.
Az ágyra ülök, és újból kiabálni kezdek. Ilyenkor a Kutyabácsi előveszi a szőrlabdámat, és dobálgatni kezd. Csakhogy megpróbál közben írni is a Számító Gépen, ezt pedig nem tűrhetem.
Ha csak egy percre is nem figyel, máris eldugom a labdát, és máris lehet kétségbeesetten nyávogni. Ilyenkor Kutyabácsi már az őrület határán van. Egy világító rudat vesz elő a szekrényből – ehhez persze mindent ki kell pakolnia – és benéz a világossal az ágy alá.
Ez persze roppant mulatságos, mivel ilyenkor csak a háta és a feneke van kint.
Ha a másik oldalon bemászok, akkor játszhatok azzal a bottal, amivel kotorászik a szűk helyen. Persze ő nem látja azt a labdát, amit én igen. Annak nincs értelme, hogy megmutassam, hiszen elvenném a sikerélményét. Ezzel elég sokáig elvan.
Ha megtalálja a szőrgombócot, minden kezdődik elölről. Ez jó móka, mi?
Utolsó kommentek