január 3.

 

Kíváncsi vagyok.

Nem. Félek.

Mégis inkább kíváncsi vagyok.

Jaj, ez meg mi volt?

 

Végre meleg van.

Idegen a szag. Hát ez meg mi? Két ember. Jé, tegnap ezek jöttek hozzánk vendégségbe.

Most meg itt hagytok? Ezekkel a tapasztalatlan, ránézésre is macskátlan emberekkel. Hacsak azt a lábon hordott, szőrös, macskaképű valamit nem vesszük macskának, ami a nő a lábán van. Mert az a valami megpróbál nyávogni. Hát, ettől még nem érzem otthon magam. Annak a macskaszerű, mancsnak álcázott valaminek egyébként is rémes a kiejtése. Alig értettem meg, hogy mit akar. De ha itt maradok, majd megpróbálok összebarátkozni vele.

 

Magyarország legnagyobb macskástárgy-gyűjteményének blogját látod!

A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez kattints ide :)

Nahát! Ezek fát tartanak a lakásban! Fogságban. Potyognak is a fa könnyei. Olyan szúrósak. Sajnálom őt.

 

Hol vagytok testvérkéim? Hol vagy Apu?

Egyébként igazán békén hagyhatnának. Miért akarnak folyton megsimogatni? Én sem nyalogatom az arcukat. Ezeknek gőzük sincs a társasági érintkezés szabályairól, az udvarlásról.

 

Egész este egymás nézik, és furcsán mosolyognak.

Azon nevetnek, hogy rólam senkinek nem jutna eszébe egy nyávogó papucs. Mintha olyan nevetséges lenne, hogy én nem szőrös, hanem egy különleges, bőrös macska vagyok.