Macskás tárgyak

október 13.

Szent macskák az égben! Ennyi macska a világon nincs, mint amennyit idehoztak! Ezt a fülsüketítő vernyogást fogom egész nap hallgatni? Hallgassatok már el! Csend legyen! Valaki csináljon már csendet!

Hoppá! Most esett le, hogy mindenki ezt kiabálja – és épp ettől van ekkora zaj! Ez rettenetes! Nincs mit tenni, bebújok a zsákocskámba, amit Macskamami hozott, és megpróbálok aludni.

Na! Most meg mi ez a durva bánásmód? Kilógott a farkam a ketrecből, erre megcibálták. Álljon meg az egérfogás! Egy macska farkát nem lehet csak úgy huzigálni! Azt csak a gazdáimnak engedem meg, mert ők szép finoman csinálják!

Szedte-vette macskamenta! Kikérem magamnak!

Inkább betakarom a farkammal az orrom hegyét, és megpróbálok újra elszundítani.

Hééé! Mami! Mit akarsz! Éppen azt álmodtam, hogy egy akkora nagy tányér kaját tettél elém, hogy bele tudtam feküdni, és úgy falatoztam, erre felébresztesz. Egyáltalán hova viszel?

Oppá, megint egy olyan macskás ember, aki a múltkor is vizsgálgatott a kiállításon. Ez is jó fej, megdicsérte a bőröm, a szemem, a fülem, a farkam, még a kappanhájamat is csodálatosnak nevezte! Ez kell, kérem, egy macskának! Ez JÁR nekünk! Mi vagyunk a legszebb teremtmények a földön!

No, megnyugodtam, hogy akkor én nyerem a versenyt, ennyi szépet és jót senki másról nem mondhatnak, mint amennyit most én kaptam. Igaz, ami igaz, ha otthon látna, még szebbeket mondana, mert beletelepednék az ölébe, dorombolnék neki, nyalogatnám. Itt azért nem tudtam olyan felszabadultan viselkedni. Macskamami szerint úgy néztem ki, mint aki teljesen be van szarva – hogy idézzem a szavait. De ezt a mondást én nem értem, mert ha be lennék kakálva, akkor büdös lennék, és koszos, és elbujdokolnék a világból szégyenemben.

Kíváncsi leszek, erre a másik macskára, akit most vittek a bíró elé, miket fognak mondani.

Azt mondta a bíró, hogy nagyon szép a szeme. Oké, ezt elismerem, tényleg szép. Azt is mondta, hogy szép a füle, a pofája. Oké, valóban nagyon bájos cicalány. Most meg azt mondja, tökéletes az alakja.

Álljon meg a menet, nehogy már mindene ilyen jó legyen! Itt én vagyok a legszebb!

Tessék engem elismerni!

Újabb vetélytárs érkezik. Rá is csupa szép dolgot mond ez a férfi. Ez átverés! Rútul becsapnak minket! Mindenkinek a szemébe hízeleg ez az ember, mi mindent elhiszünk, erre más macskáknak is teszi a szépet! Hűtlen, csalárd ember!

Csalódtam a világban. Szerintem Macskamami is, mert visz vissza a ketrechez. Legalább alhatok.

Alig helyezkedtem el, újra vissza kell menni a bíróhoz. Megint megfogdos, de most már nem dőlök be a szövegének! Nekem ne mondogassa, hogy gyönyörű vagyok, meg selymes, meg bársonyos, meg meleg. Nekem ne hízelegjen, hogy aztán másnak is épp ezt a szöveget nyomja le öt perccel később. Hátat is fordítok.

Most meg miért tapsol mindenki? Ezt a serleget én kaptam? Én lettem a legszebb rövidszőrű? De hát nekem nincs is szőröm? Vagy az nem számít? Végül is a hosszú szőrű kategóriában tényleg nem indulhatok, akkor talán mégis jó helyen vagyok? De most komoly, hogy én vagyok a legszebb? Nem csak azért kaptam, mert az én szőröm volt a legrövidebb? Vagyis hogy annyira rövid, hogy nincs is?

Na jó, kegyeskedek elfogadni a kitüntetést. Meg az ajándékot. Meg azt a zsák macskaeledelt.

Na jó. Begyűjtöm a simogatásokat is.

Oké, elég lesz! Már csupa emberszag vagyok!

Hazafelé a villamoson próbáltam mindenki tudtára adni, hogy én lettem a legszebb rövidszőrű, de a gazdáim lepisszegtek, hogy ne kiabáljak, mint egy részeg házmester. Pedig ezt a jó hírt muszáj megosztanom a világgal! Győztem!