július 22.
Rettentően izgat az asztal, amire tilos felmennem.
Amikor Kutyabácsi a konyhába ment és hátat fordított, gyorsan felmásztam és szétnéztem rajta. Pechemre a gazdi megfordult és úgy rámkiabált, hogy meg sem álltam az ágyig. Elbújtam. Pedig csak azt szeretném kitalálni, honnan jön a jutalomfalatkák illata.
De ha addig élek is, szétnázek én még ott, csak legközelebb óvatosabb leszek. Majd akkor, ha elmennek itthonról. És amit nem tudnak, az nem is számít. Ugye?
A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez katt ide:)
Kéky Kira | Névjegy létrehozása
Utolsó kommentek