Macskás tárgyak

Bár Szilágyi István maga kutyatartó, a Fehérkereszt Állatvédő Liga kurátoraként minden állat védelmére "letette az esküt". Mentettek már a kutyán kívül lovat, szamarat, mosómedvét, teknőst és természetesen sok macskát is. Persze a "sok" relatív. Mert ha állatmentésről van szó, ha állatvédő szervezet kerül szóba, ha állatmenhelyet mutatnak, akkor szinte csak kutyákat látunk. Még nem számít problémának a sok kóbor macska – mondja Szilágyi István. De lehet, hogy nem lesz ez mindig így. 

- Elfogadható csak amiatt, hogy "bevált gyakorlat" a kismacskák, kiskutyák vízbe fojtása olyan helyeken, ahol ezeket a kisállatokat könnyen pótolhatónak tekintik?

- Mi úgy véljük, hogy ennek a "születésszabályozási gyakorlatnak" a társadalomra káros hatása van.

Egyébként érdekességként megjegyzem: az Egyesült Államokban van egy kimutatás arról, hogy az emberölést elkövetők 60 – 65 százaléka a gyilkosságot megelőzően állatokat is kínzott. Ez nem azt jelenti, hogy minden állatkínzó gyilkos lesz, de mutatja, hogy van összefüggés a két cselekedet között. És ez rémisztő.

Sajnos, magyarországi példákat is tudok hozni.

Egy nő előbb a kutyáját szurkálta meg, majd a nagymamát, végül a gyerekeket.

Egy férfinél pedig, aki a síró csecsemőjét falhoz vágta, a pincében találtak két kutyát. A rottweiler még sosem látott napfényt, a tacskó pedig nyúlketrecben élt, a lába ki sem fejlődött rendesen.

- Miért van az, hogy "állatvédelem" alatt legtöbben a kóbor kutyák mentését értik, a kóbor macskákét nem? A macskákat miért nem akarja menteni senki?

- A kóbor kutyák komoly problémát jelentenek a társadalomnak, rájuk lehetséges veszélyforrásként gondolunk. A kóbor macskákat nem tekintik veszélyesnek, pedig ez nem helyénvaló.

Én csodálkozom – és sok állatorvos is - hogy a macskáknak például miért nem kötelező a veszettség elleni oltás. Attól tartok, hogy ez csak akkor lesz fontos, ha egyszer valaki veszett macska miatt meghal.

A macskákra nem vonatkozik oltási kötelezettség, nincs összeírás, még becsülni is nehéz, hány kóbor cica él Magyarországon. Míg egy kóbor kutya elütése komoly balesetveszély, addig egy kóbor macska, a maga 4-6 kilójával nem okoz nagy bajt az autónak, nem olyan nagy veszélyforrás. A macskák a rejtőzködő életmódjuk miatt sincsenek előtérben, "elvannak" magukban, ha megvan az életterük. Vadásznak, élelmet szereznek, szaporodnak, nem függnek az emberektől.

Körülbelül 80, aktívan dolgozó állatvédő szervezet van jelenleg Magyarországon, de egy kezemen meg tudnám számolni, hányan foglalkoznak közülük macskákkal!

- Előfordul, hogy a Fehérkeresztnek is kell macskát mentenie?

- Persze. Leggyakrabban akkor, ha meghal egy idős asszony, aki sok macskát tartott vagy etetett. Illetve akkor is, ha egy társasház udvarában élő macskapopulációt fenyeget veszély. Olyan is volt, hogy építkezéskor vagy régi épület szanálásakor befalaztak macskát, nekünk kellett kihozni őket.

De a macskákat nehéz menteni, mert nem hagyják magukat menteni. Más a természetük, mint a kutyáké.

Ha egy kutya kóborol az utcán, és ételt kínálnak neki, jó szót, bizalmat, gyakran önként követi az embert, kéri a megmentést. A kutya magában nem él meg az utcán, emberre van szüksége. Ha egy állatot szerető ember elhagyott, kitett, sérült vagy beteg kutyát lát, akkor viszonylag könnyen kapcsolatot tud létesíteni vele, mert a kutya vonzódik az emberhez. A macskáknál ez nem nagyon fordul elő.

Macskát menteni sokszor a macska ellenállását legyőzve kell, mert a macska – ha sokáig él az utcán vagy eleve soha nem élt emberrel - általában megtartja a három lépés távolságot.

Mindig keresünk önkénteseket, akik segítenének nekünk budapesti cicák mentésében. Akik szívesen segítenének a csapdázásban, a cicák szállításában, vagy hozzá tudnának járulni az üzemanyag- és más felmerülő költségekhez, azok jelentkezzenek a Fehérkereszt Állatvédő Ligánál.

A cikk a Macskamánia magazinban jelent meg - közlésére engedélyt kaptam. Köszönöm!