Macskás tárgyak

február 27.

Érdekes, hogy azért nem haragszik Kutyabácsi, ha Macskamama korán kel. Ma is még sötét volt, amikor kimászott az ágyból.

Nekem ne mondja senki, hogy arra nem ébrednek fel, hogy recseg a padló. Aztán kint bekapcsolja a hangdobozt - azt hiszem, rádiónak nevezi - és bezárkózik pisilni. Na ezt én nem hagyhatom szó nélkül. Kérem, én társas lény vagyok! Nem azért keltem fel, hogy kihagyjanak valamiből!

Most meg miért vágta hozzám a papucsát?

Na végre, hogy kijött. Ma halas konzervet kérek. Mondom halasat. HALASAT! Reménytelen. Csirkéset kaptam.

Hol a panaszkönyv?

február 26.

Tegnap egész nap duzzogtak. Még a kajámat is csak úgy, szó nélkül tették elém.

Hát mivel érdemeltem ki ezt?

Pedig tuti nem voltam olyan rossz, mint egynémely macska ebben a videóban:

február 25.

Hahó, hét ágra süt a nap! Ébresztő! Én már kialudtam magam!

Ezt a lusta népséget! Aludni később is lehet!

Na jó! Ha nem vagytok hajlandóak reggelit adni, akkor majd én adok nektek valamit. Koncertet.

Khkh.

Miakovszkij: "Az egerek fantomja" című operájából következik részlet.

Miauuúúú! Meeeííí! Mau-mau-mau-mau.

Mom-mom-meiiíí!

Múúúúóóóóórr!

Ez káprázatos! Hogy milyen telt, tiszta hangom van! Azt hiszem, a gazdáimnak is tetszett, mert hangosan kiabáltak a szobából.

Na. Most, hogy így elfáradtam az éneklésben, falatozom egy kis ropogósat, aztán valami játék után nézek.

Elképesztő. Ezek még mindig alszanak. Hoppá! Ott kikandikál egy lábacska! Pompás zsákmány!

Nahát! Milyen mulatságos volt, ahogy felült a gazdám, amikor a lábára ugrottam. Jó nagyot behúztam a talpának. Nem értem, miért kergetett el, mikor én csak játszani szeretnék.

Na jó, megpróbálkozom Macskamamával. Neki meg a pizsamája lóg ki a takaró alól. Azt képzelem, hogy ez egy egér farka és jól megragadom.

Megvagy! Menekül! Nem eresztem! Akkor is az enyém vagy! Hogy a kutya vigye el! Hát nem eldugta!

No, nem baj. Most, hogy mindketten felkeltek, enyém az egész ágy.

Nagyon kifáradtam ebbe' a sok munkába. Jól esik összegömbölyödni.

február 24.

Finom illatok szöknek ki konyhából. Husi, husi, igazi husi. Mamika, kérlek, adjál husit!

Ez mennyei.

Mi van még? Annak is jó az illata. Mi az? Gomba? Az valami finom állat lehet. Jöhet.

Hm. Nagyon jó. Még. Még-még. Még-még-még.

Pukkadásig tele vagyok.

Nini, idegen emberek jöttek! Na, ezek is azt hiszik, macskakiállításon vannak. Remélem, nem akarnak hozzám dörgölőzni. Furcsa szagot érzek rajtuk: ismeretlen fajta. Nem lehet kutya, az ennél büdösebb. Nem macska, az biztos, mert annak lágy és puha illata van. Ez valami növényevő állat szaga. Fűszag.

Na mindegy.

Néha szükségem van új csodálókra. A gazdáim már teljesen természetesnek veszik a létezésem. Jó érzés, ahogy körülülnek, dicsérnek, simogatnak. Kár, hogy nincs mindennap vendégség.

február 23.

Ma majdnem sikerült érvényre juttatnom felsőbbrendűségemet. Kis híján sikerült kitúrnom hajnalban a Macskamamát az ágyból.

Addig helyezkedtem, amíg teljesen az ágy szélére szorult.

Egy szava sem volt.

február 22.

Szent Macskakarom!

Soha többé nem teszem be a praclim a fürdőszobába!

Szokás szerint megcéloztam a fürdőkádat és elegáns, nagy ívű ugrással már szálltam is. Még a levegőben voltam, amikor megláttam. De már nem volt visszaút. Hiába próbáltam még a levegőben pályát változtatni, csak azt értem el, hogy fenékkel értem vizet. Hatalmasat csobbantam.

Megalázó volt, ahogy kimásztam a kádból. Röhögtek rajtam és szaladtak törülközőért. Persze erről is csak a Macskamama tehet. 

Ő akart fürödni, de amikor megtelt a kád, még javában a Számító Gép előtt ült. Azzal vitatkozott. Én meg teljesen elfeledkeztem a dologról.

Ezentúl még a környékét is elkerülöm annak a kádnak!

(A napló évekkel ezelőtt íródott,  most így fürdik Fáraó, ahogy a videón is látható)

február 21.

Korán ébredtem. Mit csináljak? Megpróbálok kaját kérni. Rabszolgák! Ébresztő! Éhes vagyok! Reggelit kérek! Mondom reggelit! Most! Azonnal!

Nem értem, miért ilyen morcos a Kutyabácsi. Csak úgy dobálja a tálkámat. Sehol egy simogatás, egy jó szó.

Na, majd megkapjátok a magatokét! Reggeli után torna jön!

Egy-kettő! Egy-kettő!

Ágyonugrálás! Cél a Kutyabácsi hasa.

Most fedett pályás körbefutás jön. Oda-vissza!

Na, így már mindjárt jobb! Mindketten ébren, az étkezőasztal előtt. Az egyik fekete, a másik világosabb büdöset iszik.

Akkor én most visszafekszem aludni. Jó?

Egyébként valami hasonlót rajzolt meg egy ember is:

február 20.

Edződik az öregfiú, ma már tovább bírta.

Na! Ha ez így megy tovább, az én nyelvem is lógni fog. Egészséges életmód, mindennapi testmozgás. Macskamaminak is erre lenne szüksége.

Próbálom rávenni, hogy ő is fogja el röptében a csörgő labdát, de vagy nem érti, vagy nagyon ügyetlen.

február 19.

Hogy ez milyen nagyszerű játék!!!

A Kutyabácsi dobálja a szőrgombócomat, én meg reptében hárítok. Azt mondja, kapus vagyok. Ezt olyan szépen, áhítattal és csodálattal ejti ki, hogy biztosan valami jó dolog lehet. Összefüggésben lehet azzal, hogy nem engedem a labdát beesni a lyukba. Ő megcélozza a lyukat, én meg a mancsommal vagy megfogom a szőrgombócot, vagy odébb passzolom.

Ezt egészen addig csináljuk, míg Kutyabácsi el nem fárad.

február 18.

Éhes vagyok!

Még sosem fordult elő, hogy egyedül ébredjek. Most kitől kérjem a reggelit?

A tálamban csak a ropogós golyócskák vannak. Mióta itt lakom, soha nem fordult elő, hogy ne kapjak zacskóshúst.

Rabszolgáim! Azonnal gyertek ide! Parancsolom!

Nahát! Ha kívánok valamit, megtörténik? Megjelent a nagyirabszolga és elég sokáig velem maradt. Mialatt aludtam, elment.

Hála a Macskának az égben!

Hazajöttek!

De mi ez a tolakodó szag?

Ezt nem hiszem el! Idegen macskát simogattak. Annak a lánymacskának érzem a szagát, amit a múltkor azon éreztem, aki meglátogatott minket.

Sok munkám lesz, míg felülírom ezeket a szagokat. Mégsem tűrhetek idegen jelzést a birodalmamban!