Gyönyörű macskaságok
Kutyabácsi intelmei egy kopasz macskához
március 7.
Újabb levelem jött.
2001. március 7. szerda 22:12
Kedves Fáraó!
Láttam a képedet az interneten egy reklámban. Nem is tudtam, hogy reklámfotózást is vállalsz! Amikor nem vagyunk itthon, akkor vállalsz egy kis fusimunkát? És mennyit kapsz érte? Mivel fizetnek?
Vigyázz, nehogy túl nagy sztár legyél! Mert akkor biztos itthagyod ezt a szegény Kutyát és Macskát.
Jó legyél: Kutya
Válaszoltam is:
Feladó: farao@levele.com
Elküldve: 2001. március 7.
Címzett: Kutya
Tárgy: RE: fáraó
Kedves Kutya!
Természetesen Whiskassal fizetnek meg csirkés jutalomfalatkákkal meg csirkemájjal, meg gombával – tudod, azt nagyon szeretem – de csak ritkán dolgozom, nem akarom, hogy túl hamar megunják a képeimet, meg aztán itthon is van dolgom, például aludni.
Benneteket pedig a világ minden macskacsemegéjéért sem hagynálak el,
hiszen Ti vagytok az én szeretteim.
Minyáú édes sok tappancs:
Fáraó
Zongorázó macska
március 6.
Dög unalom. Azt hiszem, utálom már a telet. Igazán elkergethetné már valaki!
Állítólag már tavasz van, de sehogy sem akar meleg lenni!
Talán én is megtanulhatnék zongorázni, mint Nora:
Mommm, mommm, mommm...
március 5.
Ma este sokáig fent voltak. Nem lehetett tőlük aludni. Pakolásztak, takarítottak, csattogtak. Nem csoda, hogy mikor végre lefeküdtek, megéheztem. Kimegyek a tálkámhoz, a ropogtatóshoz.
Egy kis esti nasi mindig jólesik.
Mondjuk én nem szoktam így dumálni evés közben, mint ez a macsek, hogy mommm, mommm, mommm...
Megcsináltam! Megcsináltam!
Előzmény:
http://macskastargyak.postr.hu/24-macskaban-60-kiseger
március 4.
Korán keltem és vártam, hogy megérezzem a 7 macska 30 kisegeret. Alig bírtam magammal, hiszen már régen felkeltem. De nem ronthattam el az egészet, mert akkor hogyan hinnék el, hogy tudom, mit teszek.
Tűkön ültem, de csak eljött a 7 macska 30 kisegér. Éppen hogy azelőtt kezdtem nyávogni, hogy megszólalt a pittyegőjük. Megcsináltam! Ismerem az időt!
24 macska, 60 kisegér
március 3.
Macskamama érdekes dologra tanított. Ők időnek nevezik. Azt mondja, nekik szükségük van arra, hogy ezt mérni tudják. Szóval azt állítja: két napkelte között 24 egyforma rész van, 24 macska. Egy macskában 60 kisegér. (Ez rengeteg! Hogy tud egy macska ennyi egeret megenni?!) Ezekkel tudják ők kifejezni az időt. Azt állítják: a macskák ösztönösen tudják, mennyi az idő, de az már rendkívüli zsenialitásra vall, ha egy macska használni is tudja.
Hm. Azt hiszem, én rendkívül zseniális vagyok.
Próbára tettek. Azt mondják: holnap reggel 7 macska 30 kisegérig fognak aludni.
Azzal bizonyíthatom, hogy értem az időt, hogy addig csendben maradok és csak 7 macska 30 kisegérkor kezdhetek nyávogni.
Ez nehéz feladat lenne?
Na majd meglátják!
A kopasz macska levelet kap
március 2.
Levelet kaptam!
Saját levelet!
Úgy döntöttem, nekem is haladnom kell a korral. A Számító Gépen, amit eddig csak a gazdiék használtak, lett saját postaládám.
A címem: farao@levele.com
Ez nagyon jól hangzik. Ez az első levél, amit kaptam.
Dátum: |
2001. március 2. péntek |
Címzett: |
farao@levele.com |
Feladó: |
Bódi Zoltán |
Tárgy: |
A Kutya köszönt! |
|
|
Kedves Fáraó!
Megírom neked az első levelemet. Én vagyok a nagy Kutya, akivel már olyan sokat játszottál, és sokkal jobban szeretlek téged, mint gondolnád. Amikor nem vagyok itthon mindig nagyon sokat gondolok rád, és sajnállak, hogy egyedül vagy. Hidd el, hogy igyekszem bepótolni a távollétemet, de azért nekem van itthon is munkám, meg nem tudok folyton csak veled játszani, bármennyire is szeretnék.
Most is nyávogsz egy kicsit, úgyhogy megyek is...
Megmostuk a fogadat! Ugye, hogy jólesett?
Vvvaakkk :-D
Kutya |
Hát, nem állítanám, hogy jól esett a fogmosás. Sőt. Kíváncsi vagyok, kinek esne jól, ha sós vízzel sikálnák a fogait. Bbbrrr!
Így kell az őrületbe kergetni a gazdit
március 1.
Új játékot találtam ki. Az a lényege, hogy minél jobban felbosszantsam a gazdámat. A játékszabályok a következők.
Ha Kutyabácsi leül a Számító Gép elé, akkor kezdődik a játék. Először csak kint nyávogok a piramisomon. Arra már rájöttem, hogy először Kutyabácsi kirohan, és aggódva kérdezi: mi a baj. Ilyenkor leugrom a piramisról, és eszeveszett rohangálásba kezdek. Ettől Kutyabácsi teljesen megzavarodik és megpróbál megnyugtatni. Ez úgy megy, hogy ő igyekszik elkapni engem, hogy megsimogasson, én meg próbálok minél gyorsabban körbe-körbe szaladgálni, hogy ne érjen utol. Egy idő után abbahagyja és visszaül a géphez.
Ekkor jön a második felvonás.
Az ágyra ülök, és újból kiabálni kezdek. Ilyenkor a Kutyabácsi előveszi a szőrlabdámat, és dobálgatni kezd. Csakhogy megpróbál közben írni is a Számító Gépen, ezt pedig nem tűrhetem.
Ha csak egy percre is nem figyel, máris eldugom a labdát, és máris lehet kétségbeesetten nyávogni. Ilyenkor Kutyabácsi már az őrület határán van. Egy világító rudat vesz elő a szekrényből – ehhez persze mindent ki kell pakolnia – és benéz a világossal az ágy alá.
Ez persze roppant mulatságos, mivel ilyenkor csak a háta és a feneke van kint.
Ha a másik oldalon bemászok, akkor játszhatok azzal a bottal, amivel kotorászik a szűk helyen. Persze ő nem látja azt a labdát, amit én igen. Annak nincs értelme, hogy megmutassam, hiszen elvenném a sikerélményét. Ezzel elég sokáig elvan.
Ha megtalálja a szőrgombócot, minden kezdődik elölről. Ez jó móka, mi?
Macska-hálózsák
február 28.
Új hálózsákot kaptam! Milyen pompázatosan kék! Milyen finoman meleg! És puha! A pirosra többé rá sem nézek! Csak egy valami zavar. Nincs szaga.
Egyelőre még nincs. Bár ez csak idő kérdése...
Utolsó kommentek