Macskás tárgyak

Ül, fekszik! Hogy ezt nem kutya csinálja? Az ki van zárva! Vagy mégsem? :)

3 macskás törölköző jön az itthon fellelhető macskás tárgyaim közül.

Magyarország legnagyobb macskástárgy-gyűjteményének blogját látod!

Körülbelül 1000 darabos gyűjteményemből eddig ennyiről posztoltam ki:

Macskás lakberendezési tárgy: 33

Macskás használati tárgy: 48

Macskás ékszer: 16

Macskás ruha: 16

Macskás játék/plüssállat: 9

Macskás könyv: 2

Összesen: 124 darabról számoltam be eddig.

A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez kattints ide :)

,,Macskizmus”

Az újkori művészetek „-izmusokként” elhíresült irányzataiban gyakorta találkozunk a macska alakjával. Sokféleségével és inspiráló mivoltával a macska ihletője számos alkotásnak. Az egyik leghíresebb szimbolista költő, Stéphane Mallarmé (1842-1898) „a háztetők nagyurainak” nevezte a macskákat. „Úgy vélem, hogy a macska elengedhetetlen része egy szobabelsőnek. Ő teszi teljessé. Ő fényezi a bútorokat, gömbölyíti le a sarkokat, ő kölcsönöz titokzatosságot a lakásnak.

Műanyagból van - kvázi fröccsöntött, de hol van ez attól a minőségtől, amit a 80-as évek végén kisiparban csináltak kishazánkban! (Gebinben? Így mondták?)

Pillekönnyű, belül üreges, kb. 20 centi magas - és elég élethű. 

Magyarország legnagyobb macskástárgy-gyűjteményének blogját látod!

Körülbelül 1000 darabos gyűjteményemből eddig ennyiről posztoltam ki:

Macskás lakberendezési tárgy: 33

Macskás használati tárgy: 45

Macskás ékszer: 16

Macskás ruha: 16

Macskás játék/plüssállat: 9

Macskás könyv: 2

Összesen: 121 darabról számoltam be eddig.

A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez kattints ide :)

A lányom is szívesen használná, de az enyém :) 

Magyarország legnagyobb macskástárgy-gyűjteményének blogját látod!

Körülbelül 1000 darabos gyűjteményemből eddig ennyiről posztoltam ki:

Macskás lakberendezési tárgy: 32

Macskás használati tárgy: 45

Macskás ékszer: 16

Macskás ruha: 16

Macskás játék/plüssállat: 9

Macskás könyv: 2

Összesen: 120 darabról számoltam be eddig.

A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez kattints ide :)

Egyre gyakoribb, hogy jutalomfalatokkal, extra etetéssel próbál valaki kedveskedni állatának. Csakhogy vigyázat: ez egyenes út lehet az elhízás és a cukorbetegség felé!

Amerikai megfigyelés, hogy főleg a középkorú, vagy annál idősebb állatok között gyakori a diabétesz, az esetek száma 10 év alatt 20 százalékkal nőtt.

A cukorbetegség ugyanolyan veszélyes az állatoknál, mint az embereknél, szövődményekkel és korai halállal járhat. A túlsúly tönkreteheti az állatok ízületeit, és korlátozhatja őket a mindennapi mozgásban – ez pedig tovább rontja a helyzetet, hiszen a mozgásszegény életmód is elhízáshoz vezet.

A cukorbetegség esetén az állatok is inzulininjekciót kapnak, ám ez nagy teher a családnak, jobb tehát megelőzni a betegség kialakulását.

Így, karácsony közeledtével tehát jól gondoljuk meg, hogy engedünk-e kutyánk-macskánk kérlelő, kunyeráló terkintetének, és adunk-e neki harmadjára, negyedjére is enni, esetleg olyan dolgokat is, ami nem neki való...

A kontrollálatlan, esztelen szeretet akár káros is lehet az egészségre!

Komolyan, már nem nagyon van olyan holmi, amit ne gyártanának macskásban :)

Mobiltartó :)

Magyarország legnagyobb macskástárgy-gyűjteményének blogját látod!

Körülbelül 1000 darabos gyűjteményemből eddig ennyiről posztoltam ki:

Macskás lakberendezési tárgy: 32

Macskás használati tárgy: 44

Macskás ékszer: 16

Macskás ruha: 16

Macskás játék/plüssállat: 9

Macskás könyv: 2

Összesen: 119 darabról számoltam be eddig.

A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez kattints ide :)

Mit keres egy kutya egy macskás blogban?

Hát úgy, hogy nézegettem a mappáimat a gépemen, és rátaláltam erre a régi írásomra.

Jó pár éve vetettem papírra - itt az ideje, hogy olvasni is lehessen. Bár többes szám harmadik személyben írtam, a történet velünk történt, a mi családunkkal, 25 éve.

Soha többé nem lett kutyám.

***

Bogár nem közönséges kutya volt. A szomszéd rét gazdájának hajtotta a csordáját, kitűnő terelőeb volt.

Fekete, de négy mancsán fehér zoknikkal és mellén fehér nyakkendővel. A legszebb mégis a szőre volt, mely a gondos etetés után tényleg úgy csillogott, mint egy fekete bogár kitinpáncélja. A szemei csak akkor vidámodtak fel, ha megérkeztek a kertbe az "igazi" gazdái, akiket szeretett, akiket féltett és akikért ölni is képes lett volna. Ilyenkor nem csupán ugrált, mint egy felhúzós játékállat, hanem nyüszített is a boldogságtól, egy méterre el nem távolodva az ismert és szeretett lábaktól.

A hét végéket a családdal töltötte, a hétköznapokat munkával a tehenek mellett. Már több száz méterről meghallotta a kocsi jellegzetes hangját, így mikor a férfi, a nő és a kislány megérkeztek a kertkapu elé, Bogár már ott ült a kerítés mellett. Éjszakánként a kerten belül, az ágyásokat gondosan kikerülve a kerítés mellett járőrözött, minden idegent elzavart fenyegető morgásával.

Két év körüli lehetett, egészséges, fehér fogai voltak, amikkel nem egyszer roppantott ketté főtt marhalábszárcsontot. Mégis, ha valamit mutatni akart, úgy vette fogai közé gazdája kezét, hogy fel sem sértette rajta a bőrt. Tisztában volt jogaival és a rangsorral. A kislány etetés közben Bogár szája elől vehette el az ételt, az nem morgott, nem kapott feléje, csak felnézett, azzal a kifejezéssel a szemében, hogy "te adtad, úgyhogy el is veheted."

A nagy hőség idején a felnőttek kint aludtak a teraszon kempingágyon. A férfi felkelt éjszaka, hogy könnyítsen feszülő hólyagján, és mire visszajött, Bogár feküdt az ágyon, boldogan elterpeszkedve, olyan természetesen, mint akinek a kemény betonpadló után ez jár. A férfi nevetve zavarta le az ebet az ágyról az előszobaszőnyegre és lefeküdt aludni.

Eljött a nyári szabadság ideje és egy nap Bogár nem jelent meg. A kislányt nem hagyta nyugodni a dolog és elindult a falu utcáin, hátha megtalálja barátját. Már vagy két kilométert mehetett, mikor az út szélén meglátta. Csak a farka rángott a csóválást igyekezve utánozni, felállni nem tudott. A kislány nem fakadt sírva, hanem megnézte, hogy milyenek a sebei, hiszen látta, hogy a kutyát elütötték, csupa vér. Az egyik lábán csúnya nyílt törés volt, másik kettőn mély sebek, és az oldala is erősen vérzett. Az orra száraz volt és meleg, a szeme csipás. A jó húsz kilós kutya mozdulni sem tudott. A kislány visszafordulhatott volna segítségért, de nem volt szíve itt hagyni Bogárt, akinek szörnyű lett volna látnia, hogy a szeretett lény is elhagyja. Karjába fogta hát kedvencét és elindult hazafelé. A kutya, hogy segítsen, két mellső lábával átölelte a lány nyakát, fejét a vállára hajtotta és nyalogatta a megerőltetéstől kipirult arcot.

Többször is megálltak, a lányka ilyenkor sem merte letenni a kutyát a földre, csak leguggolt és a térdére fektette a beteget. Majdnem egy órába telt, míg hazaértek. A kapuban a kislány szólongatni kezdte az anyját, aki azonnal kiszaladt. Bogárt bevitték a házba, ahol máskülönben nem lehetett, kimosták a sebeit, majd a váladékozó bőrre sebhintőport szórtak. Törött lábát két fadarabbal sínbe tették. A szomszédtól kértek lázcsillapítót.

A kislány a kutya szájába tette a keserű pirulát, határozottan parancsolva, hogy nyelje le és Bogár szót fogadott. Aztán csak aludt és aludt, órákig feküdve a hűvös házban. Mikor felébredt, húslevesbe kever tojás várta és friss víz.

Újabb lázcsillapító, kötéscsere és alvás. Újabb ébredése után látszott, hogy Bogár menni akar valahová, és gazdái hamar kitalálták, hogy pisilnie kell. A kislány szó nélkül emelte karjaiba barátját és kicipelte a kerítésen túlra. A kutya elvégezte dolgát, a kislány pedig visszavitte a vackába.

Így ment ez két napig, míg Bogár szemeiről eltűnt a fátyolos fény, orra pedig újra nedves lett. Először a bekötözött lábait bontogatta ki, és mire észrevették, egyiken sem volt kötés. Szelíd dorgálás következett, de mivel tudták, hogy a kutyák úgyis nyalogatják sebeiket, nem kötözték be a hegedő vágásokat. Csak a rögzítőkötést tették vissza a hátsó bal lábára, mert a csont még nem forrt össze. Egy idő elteltével három lábon sántikálva Bogár kijött, és attól fogva a hűvösben ülve figyelte gazdái mozgását.

A törés nyomtalanul gyógyult, pár hét múlva már újra hajtotta a csordát.

A rét gazdáit bosszantotta ez a szeretet, amit a kutya és a család egymás iránt érzett, már csak azért is, mert ők csak szolgának tekintették az állataikat, a kutyákat verték és alig etették. Így kapóra jött, mikor egy távolabbi falu gazdája cserét ajánlott fel, kérve Bogárt, felajánlva helyette egy másik ebet.

A tanyagazda elfogadta az ajánlatot és egy délelőtt beállított a családhoz, hogy viszi Bogárt. A kislány nem értette, mit akarnak a kutyájától, hiszen ő etette, ő gondozta, ő ápolta, mikor beteg volt. De a szülei elmagyarázták, hogy minden hiába, a kutya nem az övék, hanem a férfié, aki most elviszi magával.

Bogár érezte, hogy mi fog történni, mert magába roskadva ült a kislány mellett, fejét a lábára fektette és reszketett. A gazdája ráparancsolt, hogy jöjjön, de Bogár csak morgott rá. A szülők kérlelni kezdték a kislányt, hogy küldje el ő a kutyát, mert különben nem fog menni. De a lány csak sírt és nem engedte el kis barátját. A szülők hiába ajánlottak fel pénzt Bogárért, a szigorú gazda nem hajtott az alkura. Bogárnak mennie kellett.

A lányka ott térdelt a ház küszöbén, karjaival körbefonva kutyája nyakát és ígéreteket suttogott a kutya fülébe. Aztán elküldte. Bogár mindkét szeme sarkában könnycsepp csillogott. A felnőttek soha nem láttak még kutyát könnyezni, de ez sem hatotta meg a könyörtelen férfit. A parancsszóra Bogár behúzott farokkal utána kullogott.

Image: FreeDigitalPhotos.net

A lány ott maradt a szőnyegen, felhúzott térdeire hajtva arcát és zokogott. Édesanyja átkarolta és az ágyhoz vezette. A kislány leült, kezeivel eltakarta az arcát és sápadtan hallgatott. Csak ült és hintázott előre, hátra. Aztán egyszer csak úgy érezte, hogy határtalan könnyűség vesz erőt rajta, lebegni kezdett. A kezei átfolytak az arcán, mintha csak levegőből lett volna és végtelen nyugalom öntötte el.

Édesanyja megijedt a földöntúli ragyogástól, ami gyermekéből áradt és beszéltetni kezdte. Mikor a lányka elmondta, hogy ő már nincs is itt, és könnyedén lebeg az ágy fölött, erőszakkal lefejtette a lány kezét az arcáról. A gyerek szemeiben lázas csillogás, száján boldog mosoly ült. Az anya rettentően megijedt és azonnal hívta a férjét.

Kocsiba ültek és a gödrös földúttal nem törődve robogtak a szomszéd faluba, ahol volt orvos. A gyermek nagyon engedelmes volt, meg sem szólalt, besétált szüleivel az orvoshoz és egy könnycsepp nélkül elmondta, hogy elvitték a kutyáját. Az orvos megvizsgálta és közölte, hogy a kislánynak idegösszeomlása van.

Nyugtatókat kapott és szigorú pihenést írtak neki elő. A kertbe érve a kislányt lefektették és csak este keltették fel, hogy egyen egy kis levest. A lányka szó nélkül kanalazta kedvenc borsólevesét, majd néhány kanál után közölte, hogy jóllakott, nem kér többet.

Visszafeküdt aludni.

Másnap reggel az édesanyja boldog kiabálására ébredt és akit először megpillantott az ágy mellett, az Bogár volt, aki visszaszökött a több faluval arrébb lévő tanyáról, hogy kisgazdájával lehessen.

A kutya felmászott az ágyra a kislány mellé és fejét a nyakába fúrta. A kislány nevetett és sírt, ölelgette és csókolgatta kedvencét, a szülők pedig fogadkoztak, hogy soha többet nem engedik el Bogarat.

Egy év múlva Bogár újra eltűnt és soha többet nem került elő. A faluban azt rebesgették, hogy a tanya gazdái felakasztották, mert ha az ő kutyájuk nem lehetett, a másé se legyen.

Kéky Kira

Akárhányszor ránézek erre a képre, mindig az van bennem, hogy ölbe kellene kapni ezt a cicát és megvigasztalni!

Kb. 30x45 cm-es kép, a dolgozószobában van a falon.

Magyarország legnagyobb macskástárgy-gyűjteményének blogját látod!

Körülbelül 1000 darabos gyűjteményemből eddig ennyiről posztoltam ki:

Macskás lakberendezési tárgy: 32

Macskás használati tárgy: 43

Macskás ékszer: 16

Macskás ruha: 16

Macskás játék/plüssállat: 9

Macskás könyv: 2

Összesen: 118 darabról számoltam be eddig.

A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez kattints ide :)

Bár Szilágyi István maga kutyatartó, a Fehérkereszt Állatvédő Liga kurátoraként minden állat védelmére "letette az esküt". Mentettek már a kutyán kívül lovat, szamarat, mosómedvét, teknőst és természetesen sok macskát is. Persze a "sok" relatív. Mert ha állatmentésről van szó, ha állatvédő szervezet kerül szóba, ha állatmenhelyet mutatnak, akkor szinte csak kutyákat látunk. Még nem számít problémának a sok kóbor macska – mondja Szilágyi István. De lehet, hogy nem lesz ez mindig így. 

- Elfogadható csak amiatt, hogy "bevált gyakorlat" a kismacskák, kiskutyák vízbe fojtása olyan helyeken, ahol ezeket a kisállatokat könnyen pótolhatónak tekintik?

- Mi úgy véljük, hogy ennek a "születésszabályozási gyakorlatnak" a társadalomra káros hatása van.

Egyébként érdekességként megjegyzem: az Egyesült Államokban van egy kimutatás arról, hogy az emberölést elkövetők 60 – 65 százaléka a gyilkosságot megelőzően állatokat is kínzott. Ez nem azt jelenti, hogy minden állatkínzó gyilkos lesz, de mutatja, hogy van összefüggés a két cselekedet között. És ez rémisztő.

Sajnos, magyarországi példákat is tudok hozni.

Egy nő előbb a kutyáját szurkálta meg, majd a nagymamát, végül a gyerekeket.

Egy férfinél pedig, aki a síró csecsemőjét falhoz vágta, a pincében találtak két kutyát. A rottweiler még sosem látott napfényt, a tacskó pedig nyúlketrecben élt, a lába ki sem fejlődött rendesen.

- Miért van az, hogy "állatvédelem" alatt legtöbben a kóbor kutyák mentését értik, a kóbor macskákét nem? A macskákat miért nem akarja menteni senki?

- A kóbor kutyák komoly problémát jelentenek a társadalomnak, rájuk lehetséges veszélyforrásként gondolunk. A kóbor macskákat nem tekintik veszélyesnek, pedig ez nem helyénvaló.

Én csodálkozom – és sok állatorvos is - hogy a macskáknak például miért nem kötelező a veszettség elleni oltás. Attól tartok, hogy ez csak akkor lesz fontos, ha egyszer valaki veszett macska miatt meghal.

A macskákra nem vonatkozik oltási kötelezettség, nincs összeírás, még becsülni is nehéz, hány kóbor cica él Magyarországon. Míg egy kóbor kutya elütése komoly balesetveszély, addig egy kóbor macska, a maga 4-6 kilójával nem okoz nagy bajt az autónak, nem olyan nagy veszélyforrás. A macskák a rejtőzködő életmódjuk miatt sincsenek előtérben, "elvannak" magukban, ha megvan az életterük. Vadásznak, élelmet szereznek, szaporodnak, nem függnek az emberektől.

Körülbelül 80, aktívan dolgozó állatvédő szervezet van jelenleg Magyarországon, de egy kezemen meg tudnám számolni, hányan foglalkoznak közülük macskákkal!

- Előfordul, hogy a Fehérkeresztnek is kell macskát mentenie?

- Persze. Leggyakrabban akkor, ha meghal egy idős asszony, aki sok macskát tartott vagy etetett. Illetve akkor is, ha egy társasház udvarában élő macskapopulációt fenyeget veszély. Olyan is volt, hogy építkezéskor vagy régi épület szanálásakor befalaztak macskát, nekünk kellett kihozni őket.

De a macskákat nehéz menteni, mert nem hagyják magukat menteni. Más a természetük, mint a kutyáké.

Ha egy kutya kóborol az utcán, és ételt kínálnak neki, jó szót, bizalmat, gyakran önként követi az embert, kéri a megmentést. A kutya magában nem él meg az utcán, emberre van szüksége. Ha egy állatot szerető ember elhagyott, kitett, sérült vagy beteg kutyát lát, akkor viszonylag könnyen kapcsolatot tud létesíteni vele, mert a kutya vonzódik az emberhez. A macskáknál ez nem nagyon fordul elő.

Macskát menteni sokszor a macska ellenállását legyőzve kell, mert a macska – ha sokáig él az utcán vagy eleve soha nem élt emberrel - általában megtartja a három lépés távolságot.

Mindig keresünk önkénteseket, akik segítenének nekünk budapesti cicák mentésében. Akik szívesen segítenének a csapdázásban, a cicák szállításában, vagy hozzá tudnának járulni az üzemanyag- és más felmerülő költségekhez, azok jelentkezzenek a Fehérkereszt Állatvédő Ligánál.

A cikk a Macskamánia magazinban jelent meg - közlésére engedélyt kaptam. Köszönöm!