Macskás tárgyak

február 8.

Meg akartam fűzni a plüsskutyát is, de ő csak bambán nézett rám. Azt olvastam ki a szeméből, hogy felőle a világ a feje tetejére is állhat. Önző egy állat.

Nem jártam nagyobb sikerrel a halaknál sem. Ők csak a saját kiszabadulásukkal törődnek. Azt hiszik, az üvegfalon túl, ahol én vagyok, ott a Paradicsom, ahol minden halnak saját etetője van. Ezek a hülyék nem tudják, hogy itt kint levegő van!

Ilyen szánalmas népség nem lehet tagja a Macskák Felszabadítási Mozgalmának!

február 7.

Próbálkoztam a nagy, előszobai futónövénynél – tényleg fut, de hogy minek, ha csak körbe-körbe teszi egy vastag rúdon – csatlakozzon a Macskák Felszabadítási Mozgalmához.

De válaszra sem méltatott.

Ezért bosszúból megrágcsáltam a leveleit. Keserű volt.

február 6.

Döntöttem.

Macskafelszabadítási mozgalmat fogok létrehozni.

Le a karomvágással, a fülpucolással és a fürdetéssel.

Véget kell vetni játékok állandó elrakásának.

És ki kell üldözni az állatorvosokat a világból.

Találnom kell valakit, aki csatlakozik a mozgalmamhoz. Egy macska még nem mozgalom.

február 5.

Ki kell dolgoznom egy taktikát, hogy elkerüljem a fürdetési rohamaikat. Teljesen rendszertelenül esnek nekem. Karomvágás, fülpucolás, vizes, habos törülköző.

A legkiábrándítóbb a karomvágás. Napokig nevelgetem, élesítgetem a karmincáimat a kaparófán, esténként a hálózsákomban gondosan manikűrözök, aztán nekem esnek a karomvágóval, és másodpercek alatt tönkreteszik a munkámat.

Most kezdhetek mindent elölről. Most hogy nézek ki levágott karmincákkal?! Így mégsem lehet kimenni az utcára. Igaz, hogy ilyen hidegben semmi kedvem kimenni, na de akkor is! Az elv a fontos.

Persze, próbálnék csak meg én tönkre tenni valamit – például megtépni a bútorhuzatot – megkapnám a magamét.

Ez így igazságtalan!

február 4.

Ma csodálatosan süt a nap.

Fekszem az ablakban és gondolkodom. Valahogyan meg kellene tanítani a gazdáimat a nyelvünkre. Szánalmas, ahogy úgy tesznek, mintha értenének. Én azt mondom nekik: Véleményem szerint roppant kicsi annak a valószínűsége, hogy rajtunk kívül más bolygókon is élnek macskák.

Mire ők azt válaszolják: Tudom, hogy éhes vagy, mindjárt kapod a vacsorát.

Most mit kezdjek ilyenkor velük?

február 3.

Pompás füvet kaptam egy dobozban.

Hm, zsenge, zöld!

Milyen jót fogok hányni!

(Ó, tudom, ez egy rövid bejegyzés, de mit csináljak, ha ma nem történt ezen kívül semmi különös? A szokásos doromblásokat, kergetőzéseket, hisztit leszámítva, no meg azt, hogy richtig nem azt akarok enni, amit épp nekem szánnak...)

Egyébként így szoktam megírni a bejegyzéseimet:

Tegnapi előzmény:

http://macskastargyak.postr.hu/szetcincalni

február 2.

Egész nap az alomtálcámban turkáltak. Nem adom a kakimat!

Mégiscsak ellopták. Csóválták a fejüket, és a cipőfűzőt meg azt a rossz természetemet emlegették.

Fel vagyok háborodva, hiszen milyen megalázó egy macska számára, hogy a kakijában turkálnak?

február 1.

Ellenség a birodalmamban! Megsemmisíteni! Szétcincálni! Felfalni!

Ez a hosszú állat, aminek két vége van és a Kutyabácsi cipőjéből lóg ki, ez roppant bosszantó. Vagyis már csak lógott.

Már nem lóg.

Nem volt finom, de akkor is legyűrtem!

január 31.

Hogy micsoda játékot kaptam!

Ha elkapom, egészen megnyúlik és kirántja magát a mancsomból. Egyszer jól pofán is csapott. Először csak azért játszottam vele, hogy örömet szerezzek a gazdáimnak, akik láthatóan élvezték. De ez a játék egész érdekessé vált.

A praclimra esküszöm, hogy a végén még a nyelvem is kilógott a nagy kergetőzésben. És a hosszú nyúlós dolog íze!

Ha nem figyelnek rám, majd megpróbálom lenyelni.

január 30.

Rettenetesen bosszant, ha magukra zárják az ajtót, amikor a dolgukat végzik.

Én nem kérem, hogy csukják rám az ajtót, ha az almot használom! Szóval ők magukra zárják, nekem meg ilyenkor kiabálhatnékom támad.

Ők persze bentről visszakiabálnak, amiből egészen jó móka kerekedik.