Macskás tárgyak

február 18.

Éhes vagyok!

Még sosem fordult elő, hogy egyedül ébredjek. Most kitől kérjem a reggelit?

A tálamban csak a ropogós golyócskák vannak. Mióta itt lakom, soha nem fordult elő, hogy ne kapjak zacskóshúst.

Rabszolgáim! Azonnal gyertek ide! Parancsolom!

Nahát! Ha kívánok valamit, megtörténik? Megjelent a nagyirabszolga és elég sokáig velem maradt. Mialatt aludtam, elment.

Hála a Macskának az égben!

Hazajöttek!

De mi ez a tolakodó szag?

Ezt nem hiszem el! Idegen macskát simogattak. Annak a lánymacskának érzem a szagát, amit a múltkor azon éreztem, aki meglátogatott minket.

Sok munkám lesz, míg felülírom ezeket a szagokat. Mégsem tűrhetek idegen jelzést a birodalmamban!

február 17.

Most meg hová mennek? Mi ez a nagy búcsúpuszilkodás? Gyanúsak nekem azok a táskák. Itt hagynak. Mindennek vége.

Nahát, kulcszörgésre ébredtem. Visszajöttek!

De nem. Ezt a valakit nem ismerem.

Milyen kedvesen beszél! De nem értem tisztán. Hogy nem jönnek vissza?

Jaj, jajajaj! Mi lesz velem?

Amíg én kisírtam magam, megtelt a tálkám.

Na gyere, te vendég, megmutatom a birodalmam. Ha már úgyis egyedül fogok itt lakni, tartok neked egy tárlatvezetést.

Ez itt a piramisom. Meg a karmincakoptató-fám. Meg a fotelem. (Néha beleült a Kutyabácsi. Jajajaj, soha többé nem jön vissza, egyedül maradok! Mi lesz velem?)

Itt a plüsskutyám, ezt is megmutatom. Bánatomban jól meg is dögönyözöm.

Nahát, milyen türelmes ez az ember!

Csak ül és beszél, meg simogat!

El is fészkelődöm. Jó itt. Azt hiszem, alszom egyet.

Háááá, milyen hatalmasat tudok ásítani!

Jót aludtam.

Kényelmes volt az ölében, a ruhájának izgalmas ennivaló-szaga volt. Azt hiszem, van egy újabb rabszolgám. Hm. Köszi! Mit mondasz? Nevezzelek Nagyinak? Hááát … jó kedvemben vagyok, úgyhogy felőlem …

Most meg miért mész el? Még nem engedtelek el!

Engedetlen népség. Ne hagyjatok itt!

Üres a lakás. Sötét van. Kicsit hideg is. Bebújok az ágyba, az emberszagú.

Szomorú ez a macskasors!

Ne hagyjatok egyedül!

február 16.

Egész este a Villogó Dobozt bámulták. Azt várták, hogy legyen benne valami, amit én érteni fogok. És tényleg!

Egy másik macska nyávogott a dobozból, aztán dorombolt, közben meg valami mozgott a dobozon. A másik macska azt mondta, hogy nagyon jóllakott a finom vacsorától.

Kimentem a tálkámhoz és én is reklamáltam. Ha ő jóllakott attól a valamitől, én is kérek belőle!

február 15.

Rendszeres időközönként – úgy 14 zacskóshúsonként, mert 1 van reggel, 1 meg este – a Kutyabácsi magára hagyja Macskamamámat. Ha egyedül hagynak ezzel a nőszeméllyel, rögtön úgy érzi, hogy joga van ugráltatni engem. Hogy így meg úgy, gyere ide, ne nyávogj, aludj szépen, ne rohangálj...

Ő meg közben egy kis dobozból hangokat hallgat.

Ilyeneket, hogy: „Hírek és érdekességek a számítógépes rádióműsorban, a Petőfi Rádión, a Modem időkben.”

Úgy tűnik, néha a Kutyabácsi hangja is kijön abból, de szerintem ez csak amolyan macskamentás képzelgés. Hiszen hogyan is lehetne benne Kutyabácsi abban a kis dobozban?

Abba még én se férnék be!

Szívecskés tányérból reggeliztek! Én is olyat akarok! És nekem miért csak a szokásos kaja van, miközben a gazdasszonyom már reggel óta finomabbnál finomabb dolgokat készít az emberférfinak?!

Az meg hozott egy büdös virágot - szerencsére sikerült felborítanom vázával együtt... De sajnos újratöltötték ahelyett, hogy kidobták volna.

 Ma nem kaptam annyi szeretgetést, mint amennyihez az elmúlt időben hozzászoktam.

Úgyhogy kénytelen voltam többet vernyogni (ezt a szót ők használták, és mivel az én hangom csodálatos, ezért ez biztosan egy nagyon szép kifejezés), szóval többet vernyogtam, hogy mégis jusson valami a simi-simiből nekem is... 

 Egyébként nagyon furcsán viselkedtek egész nap: egyfolytában egymáshoz dörgölték (vagy mi!) az arcukat meg az orrukat...

És még az ágyból is kirugdaltak éjjel... Kénytelen voltam hálózsákban aludni!

február 13.

Egész nap a kalapgumijukat emlegetik. Felhívtak boldog-boldogtalant, hogy elújságolják: kikakiltam a gumit. Azt mondják, hogy akár bele is halhattam volna. Ez nagyon megrémített.

Azt hiszem, a Mozgalom eszméi közül kiveszem az állatorvosok elűzését. De kötelezni kell őket arra, hogy mindig a nyakukban hordják a hallgatókájukat. Így minden macska nagy ívben elkerülheti őket. Ja, és vasárnap este – ezt a szót nagyon megszerettem, bár nem igazán értem – kötelező dolgozniuk.

Tegnapi előzmény:

http://macskastargyak.postr.hu/veszhelyzet-kalapgumit-nyeltem

február 12.

Úúú, de elnyűtt vagyok. És büdös. Azt hiszem, rám fér egy alapos takarítás. Bezzeg most nem fürdetnek meg.

Jó nagy adag reggelit kaptam és furcsa ígéreteket, hogy ezzel még nincs vége. Nem értem. Minek nincs vége?

Na, újabb olaj. Ez még rosszabb. Valami szerkezettel a nő – mégsem hívhatom Macskamamának, ha ilyen undokságot tesz! – a számba nyomta. Alig győztem nyelni.

Csavar a hasam.

Délben is van vacsora! Ezt eddig nem ismertem. Most akkor este nem kapok?

Csikar. Próbálkozom, kuporodom, de nem jön semmi.

Még egy vacsora! Alig fér belém.

Végre! Sikerült. Szép nagy kupacot csináltam. Büszke vagyok rá. Annál is inkább, mert ők végig figyeltek. Biztattak, hogy ügyesen csinálom.

Mit csináltok! Kakirablók! Hogy merészelitek elvenni a kakámat? Ezek nem normálisak! szétcincálják! A férfi felvett egy gusztustalan gumikesztyűt (fujj, de gumiszaga van!) turkál benne. Vigyorog, és azt mondja: „Hála az égnek, hogy kijött belőled a kalapgumi. Egészben. Ügyes vagy!”

Ja, így már mindjárt más. Annak mindig örülök, ha megdicsérnek.

február 11.

Imádom ezt a szőrös vacakot a nyúlós micsodáján. Ez eddig a legizgalmasabb játék. És hogy az íze milyen jó! Már többször megpróbáltam megenni, de csak ma este sikerült úgy egy fél faroknyit lenyelnem.

Hé! Mi ez a kapkodás! Mit csináltok a számmal? Nincs benne semmi! Ha a vacakot keresitek, azt már rég lenyeltem.

Ajaj! Elővették a kosarat. Itt baj lesz.

Miért sápítoznak, hogy „Vasárnap este kilenckor nincs állatorvos?” Na, ebből a mondatból csak az állatorvost értem. Azt sajnos nagyon is.

Na nehogy már lenyeljem ezt a kanál olajat? Megkergültetek??? Segítség! Erőszak! Ez a nőszemély belenyomta a számba! Pfű!

Nem akarok bemenni a dobozba! Engedjetek el!!! Most miért zártátok rám az ajtót? Mit tettem, hogy ilyet tesztek velem?

Hideg van. Miért vittetek ki a melegből? Ez túl nagy büntetés egy kis csemegézésért! Megpróbálok a reszketés ellenére is némi információt kicsiholni belőlük a nyávogásommal.

Azt mondják, hogy az ég is velem van, hogy vasárnap este bent van az orvosunk – aha, szóval az övék! - a rendelőben, ami 10 percre van tőlünk.

Végre, itt melegebb van, bár rosszat sejtek. Hazudtak! Ez nem az ő orvosuk. Ez az a hely, ahol a fehér köpenyes macskákat bökdös.

A Gazdáim kétségbeesetten beszélnek valami kalapgumiról, amit lenyeltem, a doki meg bélcsavarodásról, altatásról, műtétről, pusztulásról. Atyavilág! Mi lesz?

Gyanús nekem ez a csendes készülődés. Ó ne! Egy szuri. Puff neki. Megböktek.

Furcsa. Mozog velem a világ. Öklendeznem kell. Juszt sem. Már sejtem. Ezek itt mind az én kalapgumimat akarják.

Nem adom. Egyetek ti is magatoknak! Szentséges macska az égben! Rosszul vagyok.

Még egy szuri. Nem bírom tovább. Jön felém valami nagy feketeség, meleg és ragacsos… itt a vég… a kalapgumi… nem adom… nem…

Ha majd felébredek... akkor ... majd meglátják ...

Pisilni kell. Nem tudok kimenni.

Már nem is kell pisilni. Azt hiszem. Minden olyan nedves.

Ez szégyen. Felnőtt macska létemre! Magam alá ...

Megint arra ébredtem, hogy pisilni kell. Most végre sikerült kimenni, bár arra nem emlékszem, hogy jutottam vissza a hálózsákomba. Azt hiszem a gazdám vitt oda ölben. Furcsa, máskor ilyenkor már alszanak. Most meg égnek a kis fények és aggódva bámulnak rám. Azt hiszem, alszom még egy kicsit.

FOLYTATÁS:

http://macskastargyak.postr.hu/szep-nagy-kupacot-csinaltam-megdicsertek

február 10.

Most nagyon hiányoznak a testvéreim. Ők azonnal megértenének.

Csak az a baj, hogy akkor megennék a vacsorámat is.

Sehogy nem jó így ez a világ. Nem tetszik nekem, hogy az embereknek jobb dolguk van! Azt esznek, amit akarnak, és főként akkor esznek, amikor akarnak!

Ha fáznak, akkor felöltöznek (most komolyan, hogy néznék ki pulóverben???), ha melegük van, akkor kinyitják az ablakot.

Minden tárgynak parancsolgatnak a lakásban.

Hol itt az igazság? Én vagyok az uralkodó!!!

február 9.

Hirdetést adok fel, hogy társakat találjak a mozgalmamhoz. Már meg is fogalmaztam a szöveget. Arisztokrata származású, különlegesen ritka, intelligens, művelt vörös cirmos mozgalmához társat keres.

Most pedig kiülök az ablakba, és 10 percenként elnyávogom.

Semmi válasz. Akkor újra.

Még mindig semmi. Azt hiszem, megpróbálom hangosabban.

Puff! Valahonnan rámordibáltak, hogy fogjam be a … (Na de ilyet nem illik leírni.)

Mit csináljak, ha nekem nincsenek más eszközeim, hogy elérjem a célomat? Mégsem adhatok fel hirdetést az újságban vagy a rádióban?!

Az emberek szóba sem állnak egy macskával. Ha mégis, akkor meg – mint az előbb – csúnyán beszélnek rólam. És még magukat nevezik kultúrlénynek!