Macskás tárgyak

március 16.

Ma fényképeket készítettek rólam! Mindenfélét kellett csinálnom. Játszottam, ettem, ültem, aludtam. Bejártam a fürdőszobát – de csak a kistál peremén sétáltam, nehogy megint vizes legyek –, meg kapkodtam az egerem után.

Remélem, gyorsan elkészülnek a képek!

március 15.

Reggeltől nézték a Villogó Dobozt, abban meg mindenféle csattogás, trombitálás, éneklés, kiabálás ment.

Azt mondták, most nagy ünnepe van a magyar embereknek.

Először nem egészen értettem ezt a "magyar embert", de rájöttem. Ez olyasmi, hogy macskából is többféle van: én például szfinx vagyok. De van perzsa, meg sziámi, meg tonkinéz, meg Maine Coon és még felsorolhatatlanul sokféle macska. Emberben a magyar is ilyen lehet.

Szóval akkor lehetne ünnepe a szfinxeknek - majd gondolkodom is rajta. A szfinxek bejövete, karmincás forradalom, a tejeskamrai ütközet emléknapja, az egérjárás leverése, a hűtőszekrény ostroma - valamiért ilyesmik jutottak eszembe.

Remélem, nem sértődnek meg rajta!!! :)

március 14.

Na, most vette fel a szép ruháját a Macskamama.

Irigylem az embereket azért, hogy többféle öltözet közül választhatnak. Nekik az a természetes, hogy minden nap mást vesznek magukra. Ha rajtam egyszer is más lenne, mint eddig, megállna a világ. Teljesen elképzelhetetlen és ízléstelen lenne.

Amikor hazajöttek, mindketten sugároztak a boldogságtól.

Hoztak egy dobozt, benne valami fényes dolgot. Azt nézegették. Azt mondta Kutyabácsi, hogy büszke a párjára, amiért kiütést kapott. Azt hiszem, ezt a szót használta. Ezen azért csodálkozom, mert ha én kapok kiütést – eddig még csak egyszer történt meg – akkor állatorvoshoz visznek, és kenőcsöket kennek rám. Abban nincs semmi, de semmi jó.

Aztán este a Villogó Doboz előtt ültek és velem nem törődött senki.

Aztán egyszer csak megint meghallottam Macskamami hangját, pedig itt ült mellettem. Valami emberekről beszéltek, akiket nagyon régen fogságban tartottak, meg hogy az én Macskamamim ezekkel foglalkozott és most ezért most adtak neki egy elismerést annál a mini szérumnál, ami honvédelmi. Ezt az egészet nem nagyon értem.

Ja! Kihallgattam, amikor a Mami annak a telefonnak beszélt. Amit kapott, az egy kitüntetés, mert keresett kint a hidegben olyan foglyokat. Ami nem madár. Persze! Logikus. Vagy nem?

március 13.

Furcsa, tegnap még azon siránkozott, hogy milyen csúnya, most meg ruhákat próbál a hosszúhajú.

Azt mondta, valami ünnepségre készül.

Nem ment sehova, a ruhái kint lógtak egész nap. Többször is kis híján felmásztam rajtuk. Csak a híres önuralmamnak meg a Kutyabácsi morgásának köszönhető, hogy nem tettem.

március 12.

Valóban, reggel egy falat nélkül ment el a Macskamami itthonról.

Én megpróbáltam helyette is enni. Hátha ezzel segíteni tudok neki. Vajon tudok?

És láttam egy érdekes dolgot a neten, macska a futópadon. Lehet, hogy a Maminak is ez kellene?

A házimacska még ma is olyan táplálékot részesít előnyben, amelynek tápanyag-összetétele az egerekének vagy a madarakénak felel meg. Ezt brit, ausztrál és új-zélandi kutatók mutatták ki táplálékválasztós kísérletekkel - olvasható a Híradó.hu-n.

A keverék mindig hasonló módon alakult: száz grammja 26 gramm fehérjét, 9 gramm zsírt és 8 gramm szénhidrátot tartalmazott.A keverék mindig hasonló módon alakult: száz grammja 26 gramm fehérjét, 9 gramm zsírt és 8 gramm szénhidrátot tartalmazott.

Kobold különvéleménye:

Husi, husi! Gomba! Eper! Ananász! Szőlő! Alma! Joghurt! Lehet gyümölcsös is :) Tejföl! Én ezeket szeretem! És ha a gazdi gyümölcsöt eszik, akkor én is kérek!

március 11.

Na, ma a Macskamami nagyon rosszkedvű volt. Egész nap itatta az egereket. Legalábbis ezt mondták az emberek, persze én egy fia egeret sem láttam, pedig meresztgettem a szemeimet rendesen. Szóval, Macskamami azt hajtogatta egész nap, hogy sok rajta a kövérje. Nem tudom, ez miért baj. Mert

1: nekem is van a hasamon, úgy nevezik, kappanháj és a leírás szerint kötelező. Ha nincs, kevésbé számítok tökéletesnek. (Mondjuk, ezt nehéz elképzelni.)

2: Minden csak akkor finom, ha van hozzá egy kicsi kövérje. A konzervhusikámban is van. A pulykasonkát is akkor szeretem, ha nem túl száraz.

3. A Macskamami a Kutyabácsi szerint nagyon szép gömbölyű.

Akkor meg mi a baj?

Na mindegy, arra az elhatározásra jutottak, hogy a Macskamami ezentúl alig kap enni. Úgyhogy most nagyon sajnálom őt.

március 10.

Kaptam egy nagyot a popsimra. Ha jól érzékelem az összefüggést, azt a zsinórt nem szabad a számba venni, ami a kisasztalról lóg le. Annak a végén van az a kis szerkezet, amibe a Macskamama beszél.

Beszél, de minek! Arra már én is rájöttem, hogy tárgyaknak teljesen feleslegesen nyávogok.

Jó, bevallom, próbálkoztam a hidegszekrénynél, hogy adjon sonkát, de meg sem moccant. Az ajtónak is hiába mondtam, hogy nyíljon ki, rám se hederítet.

Akkor meg minek beszél a Macskamama abba a zsinóros valamibe???

Dátum: 2001. március 9. péntek

Feladó: Bódi Zoltán

Kedves Fáraó!

Ha valóban szeretsz minket, akkor vajon miért rendetlenkedsz annyit

kora reggelenként? Miért ordítozol úgy, mint egy részeg házmester? Mi???

Miért neveletlenkedsz, és játszadozol bosszantóan hangosan az új, finom

almocskáddal?

Most pedig, amikor mindenkit felvertél, alszol!

Morgó Kutya

Dátum: 2001. március 9. péntek

Címzett: Kutya

Feladó: farao@levele.com

Tárgy: fáraó

Kedves Kutya!

Nem tom, miért jön rám néha ez a szörnyű hangoskodás, de bosszant, hogy nem engem figyeltek állandóan. És az almocskám meg olyan mókás!!!

Csak úgy repülnek és pattognak a kis golyók! Nem lehet betelni velük!

Reggel meg be akartam bújni a paplan alá, de pont akkor fordultál vagy mi, és el kellett ugranom. Ezt csak nem hagyhatom szó nélkül!

Puszi és tappancsolás:

Cirmosfarkú Fáraó

március 8.

Megint nagy a sürgés-forgás! Macskamama egyfolytában kiebrudal a konyhából, azt mondja, olyan kicsi a hely, hogy nem férünk el. Ez nem igaz. Én nagyon jól elférek, és még nagyon sok macska beférne oda. Igaz, akkor mindent felzabálnának. Mert enni, azt van mit. Most nem a konzervekről beszélek, amik vagy a hidegszekrény tetején várnak rám vagy a szatyorban a padlón, hanem azokról a husikról, amiket Macskamama szeletel, meg sütöget.

Újabb dolog, ami nehezen értek meg. Minek a húst megsütni?

Na, szóval ahogy fél füllel – micsoda buta mondás! – elcsíptem, megint vendégek jönnek. A múltkor nagyon jól éreztem magam, most is biztosan kellemes estém lesz. Valakinek születésnapja van, egy másiknak névnapja, meg valami olyasmiről beszéltek, hogy a lányokat kell felköszönteni. Csak tudnám, hogy minek! Furcsák az emberek, hogy mindent ünnepelnek!

Megjöttek!

Az egyiket már ismerem, ő a nagyirabszolga. Rögtön üdvözöltem is. A másik is hasonló korú, de férfi. Először elég furcsán méregetett, így hát én is furcsán méregettem.

Mikor már jól megnéztük egymást, odamentem.

Éreztem, hogy tart tőlem egy kicsit. Egy macska mindig megérzi az ilyet. Már a múltkor is azért a fiúvendéghez mentem először, mert éreztem a viselkedésén, hogy bizalmatlan. Na, az ilyen embereket kell rögtön meghódítani. Addig le sem szállok róluk, míg simogatni kezdenek. Akkor meggyógyultak.

Na, ezzel az emberrel is így jártam, végül jót szundikáltam az ölében.

Megy ez nekem!