A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Macskamami pakol. Egy nagy táskában rakosgat mindenfélét, főleg szép, finom ruhákat.
Gondoltam éppen jó hely az alvásra, betelepedtem. Mit mondjak, alig hunytam le a szemem, máris kiparancsoltak a fészkemből holmi összegyűrődésekre hivatkozva. Pedig a gyűrődések szépek. Én csak tudom! Tele vagyok velük. A bőröm mindenhol szép ráncos, gyűrött.
Ezen mindig csodálkoznak az emberek, pedig tudniuk kellene, hogy minden macska ilyen gyűrött bőrű, csak egy átlagos macskának ez a bundája miatt nem látszik. Azért kell a nagyobb bőr, mert hatalmasakat nyújtózkodunk, meg tekergetjük a nyakunkat. Én például háromszor akkorára tudom nyújtani a nyakam, mint amilyennek látszik. Ilyenkor azt mondják rám a gazdáim: harmónika-nyakú.
Macskamami telepakolta a bőröndöt és becsukta. Azt mondta: nem vihet magával. Vajon hová mehet?
A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez katt ide:)
Készül valami! Macskamami nagyon izgatott. Ezt csak egy macska veszi észre, mert egyébként éppúgy heverészik az ágyban, mint máskor. Reggeli után elmentek vásárolni, de haza már csak a Mami jött. Eszeveszett rohangálásba kezdett. Úgy viselkedett, mint én szoktam. Fel-alá rohangált a lakásban, kezébe vett valamit aztán elhajította. Hozott rengeteg zöld dolgot, amit ők megfőznek és megsütnek. Én csak a répát ismerem közülük, mert az van a tasakos husimban. Egész ehető.
A zöld dolgokat addig rakosgatta, csavargatta, míg egy olyan csokor nem lett, mint amilyet virágokból szoktak csinálni. De ami a legmeghökkentőbb és teljesen felháborított, hogy a csokorba kötött sajtot meg sonkát meg májast! Illatozott az egész asztal! És én ebből semmit nem kaptam.
Aztán kutyulni és sütni kezdett. Amikor befejezte, édes krémmel töltött torta volt az asztalon. Én persze sürögtem-forogtam, mindent megkóstoltam. Azt a husikát is, amit a sütőbe rakott. Aztán gyorsan lelocsolta magát vízzel a nagy fehér tálban és hosszú ruhát vett fel. Olyat, aminek az aljával jól lehet játszani, mert alábújok, és onnan támadok.
Ahogy elkészült, csöngettek és megjött Nagyirabszolga és a hozzá tartozó férfi, akit a múltkor annyira megszelídítettem.
Olyan csendben ültek, hogy a légy zümmögését is hallani lehetett. Volna. De nem volt. Mert megettem. Nemsokára megjött Kutyabácsi is, és annyira meglepődött a váratlan vendégségen, hogy alig jutott szóhoz. Egyfolytában azt ismételgette, hogy "Nahát, de örülök, hogy itt vagytok!, meg Macskamaminak azt hogy: "Köszönöm, hogy elhívtad a szüleimet is!"
Szóval egész este ettek, meg ittak, beszélgettek, majdnem elfeledkeztek a vacsorámról, bár a tepsiből én is kaptam néhány falatot.
Aztán Macskamami betolta a tortát és azon világított az, hogy 33. Azt hiszem, ennyi idős lehet Kutyabácsi emberül. Az macskának 5 éves lehet. Szép este volt, mindenki simogatott, finomakat ettem, és alig várom, hogy újra legyen ilyen 33 éves nap.
A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez katt ide:)
Amikor reggel Mami kinyitotta a konyhaajtót, szokás szerint berohantam. Éreztem, hogy a hidegszekrény felől finom tejszínes illat jön és valóban: a padlón jó nagy tócsa volt a tegnapi tüzes-tejszínes-krémes valamiből.
Még mielőtt sikerült volna beletapicskolnom és belenyalakodnom, Macskamami kizavart. Sopánkodott, hogy oda lett a Jég Rém torta.
Nem tudom, miért tart rémeket a hideg szekrényben, de ha megtámadja a családomat, majd velem gyűlik meg a baja! Utána is nézek a Számító Gépen!
Kutyabácsi napközben mindent felforgatott. Kipakolta a szobát, mindent játékomat eltüntette és bekapcsolta azt a masinát, ami beszívja a farkam, ha nem vigyázok. De én vigyázok, és óvatosan szoktam vele játszani. Kutyabácsi tologatja a szívókáját, én meg átugrálom. Azt mondják, könnyű egy macska után takarítani, ha nincs bundája, és nem borítja be az egész lakást a macskaszőr. Ilyenkor büszke vagyok magamra.
Végre hazajött Macskamami is, aki elég kétségbeesetten szaladgált a konyhában. Azt mondta, nem lesz kész a vacsora, mire megjönnek a vendégek. Nem tudom, minek kell ekkora felhajtást csinálni: ki kell bontani néhány zacskós husit és egy tálkában friss vizet adni nekik. Ez nem olyan bonyolult. Bár arról szó sem lehet, hogy az én vacsorámra pályázzanak, a konyhában mindig szemmel tartom a szatyrot, ahol a Whiskasomat tartják.
Megjöttek a vendégek, mindegyiket ismertem. Mindenkitől kaptam puszit, de attól a lánytól, akinek valamilyen furcsa, fűszagú állata van, egy egész nagy konzervet is! Megjegyeztem, hova rakta a gazdi, mert ha nem figyelek oda, biztosan megeszik előlem.
Vacsora után Macskamami tüzet hozott a szobába, egy tejszínes valami tetején nagy tűz volt. Kutyabácsi oltotta el, ráfújt. Megkóstoltam a tejszínes valamit, nagyon hideg volt, de jó ízű.
Mikor a vendégek elmentek, a maradékát berakták a hideg szekrénybe. Pedig én is elnyalogattam volna! Mondom én, hogy irigyek!
A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez katt ide:)
Soha ne bízz az emberben! A múltkor azt mondták, egy darabig nem kapok szurit, erre most megint voltunk a doktor praxlijában és újra oltást kaptam.
Ráadásul, megvizsgálták a bőrömet valamivel, ami nagyon közelre hozta a dolgokat. Mert a gazdáim találtak rajtam három foltot.
Nem tudom, mit vannak ettől úgy oda, rajtuk nem három van, hanem rengeteg. Anyajegynek hívják, de én csak belépőjegyet ismerek, azt olyankor fizetik, ha bemennek valahová. Például macskakiállításra.
Az oltás tulajdonképpen nem fáj, de nem szeretem ezt az egész hercehurcát.
A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez katt ide:)
Már nem először hoz haza a Kutyabácsi olyan illatos virágot, amit aztán az asztalra tesznek. Persze nekem muszáj megkóstolnom, milyen az íze. Kár, hogy ennek ők egyáltalán nem örülnek. Igaz, néha annyira megcsócsálom a leveleket és szirmokat, hogy nem nagyon marad belőlük.
De ha egyszer annyira ingerlik az orrom!
A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez katt ide:)
Befogadó sasszülők fészkeibe telepítették vissza azokat a parlagi sas fiókákat, akiket pár napja ismeretlen tettesek raboltak el a szüleiktől. A körülbelül négy hetes fiókákat a nevelőszülők remélhetőleg a sajátjuknak fogadják el.
A három, egyenként 1 millió forintos eszmei értékű, szigorúan védett, pár hetes sas fiókát egy olyan embernek kínálták fel megvételre, akiről szerencsére nem volt köztudomású, hogy a Fehérkereszt Állatvédő Liga önkéntese.
"Mi, mint állatvédelmi szervezet, úgy döntöttünk, hogy az eladási szándékot jelezzük a Nemzeti Nyomozóirodának, és belemegyünk a játékba: megvesszük a madarakat" - mondta Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga kurátora.
"Megfelelő tudás, szakképzettség nélkül ezeket a fiókákat nem lehet felnevelni, tehát rájuk valószínűleg pusztulás várt volna, ha ott maradnak az elrablóknál" - mondta Horváth Márton, Magyar Madártani Egyesület parlagisas-védelmi programjának vezetője, amikor Hatvan környékén, fészekbe helyeztek be két mentett madarat. A kiválasztott fészekben jelenleg egy fiókát nevelt a szülőpáros, most még kettőt kaptak "örökbe".
"Nagyon jók a tapasztalatok a befogadásról, a szülők általában nem kifogásolják az új jövevényeket, erős bennük az ösztön a fióka etetésére és felnevelésre" - tette hozzá a szakember.
A harmadik kik sasnak is keresnek egy megfelelő fészket.
A madárvásárlás krimibe illő volt: előbb csak két kis madárról beszélt a kereskedő a telefonban, és éjjel fél 1-kor, amikor váratlanul beállítottak a vélt vevő lakására (aki titokban a Fehérkereszt Állatvédő Liga állatvédőre) meg is alkudtak a két madárra, 150-150 ezer forintos áron.
Akkor azonban az adásvétel még nem jött össze, mivel (érthető módon) nem volt az önkéntesnél 300 ezer forint. Másnap délután, ismét váratlanul jelentek meg az eladók, ám az ígért 2 madárfióka helyett 3 volt a ládában. Mivel az önkéntesnél nem volt több pénz, a harmadik fióka pedig nem volt túl jó állapotban, végül azt is odaadták a kialkudott 300 ezer forintért.
A Fehérkereszt Állatvédőrség munkacsoportjának ez volt az első komoly felderítési ügye, de bíznak benne, hogy - miként eddig is - az Országos Rendőrkapitányság segíti majd a civil állatvédelem munkáját, a Nemzeti Nyomozóiroda pedig kideríti, hogy kik voltak a rablás elkövetői.
A Fehérkereszt civil aktivistája segítségével fantomkép készült az egyik kereskedőről.
A parlagi sas (aquila heliaca) a Veszélyeztetett fajok Vörös Listáján (Red List of Threatened Species) szerepel. Fészekből való kirablásuk, eladásuk kimeríti a Btk. 281. § (1) bek. a) pontját, amely a természetkárosítás, fokozottan védett természeti értékkel történő kereskedés tilalmáról szól.
Ilyen barbár cselekedetre hazánkban nem volt még példa!
A fiókákat megvásárlás után - a Nemzeti Nyomozóirodával egyeztetve - a Magyar Madártani Egyesület parlagisas-védelmi programjára bízták, akik kissé feltáplálták és felerősítették őket, illetve ők határozták meg azt is, hogy hova helyezik ki felnevelésre őket. Az "örökbe adás" előtt meg is gyűrűzték a három fiókát, illetve DNS-mintát vettek tőlük.
Egyfolytában panaszkodik, hogy a mai fiatalok nem tudnak semmit. Ott, ahol ő Nyelv Ész, ott a kisembereknek néha meg kell mutatniuk, hogy mit tanultak. Ilyenkor vagy írnak egy olyan dolgozatot, mint amilyet a Macskamami is írt télen annak a Réz András nevűnek, vagy kikérdezik őket.
Ha kikérdezik, akkor Kutyabácsi nagy gonddal öltözködik reggel. Azt mondja, a vizsgára illik zakót és nyakkendőt venni. Az a nyakbavalója nagyon jó! Egy olyan lógó valami, és ha fölém hajol, akkor ez a nyakkendő lengedez. Ilyenkor nekem muszáj megfognom és megharapnom.
A Kutyabácsi viszont irigy, mindig kirángatja a számból.
Szóval, a vizsga olyan, mint egy macskakiállítás. Bár én még nem voltam olyanon, de a papám már igen, és olvastam is róla.
Ott az ember, akarom mondani a macska a legjobb formáját kell, hogy hozza, és emberek pontozzák a macskát. Ha sok pontot kap, akkor megdicsérik, ha keveset, akkor jobb, ha a macska eldugja az orrát a mancsai közé, és észrevétlen marad.
Nagyon szeretnék már kiállításra menni!
A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez katt ide:)
civil aktivistájuknak felajánlották eladásra a szigorúan védett madarakat.
Az aktivista a Fehérkereszt Állatvédő Liga segítségével kifizette a kért
300 ezer forintot a fiókákért, majd a vásárlás tényéről értesítette
a Nemzeti Nyomozóirodát, megadva minden megszerzett információt
a kereskedőkről.
Magyarország legnagyobb macskástárgy-gyűjteményének blogját és egy kopasz macska naplóját látod! Minden nap egy naplórészletet és egy macskás tárgyat osztok meg Veled, illetve állatvédelemről írok.
Az elrabolt parlagi sas
(aquila heliaca) a Veszélyeztetett
fajok Vörös Listáján (Red List of
Threatened Species) szerepel.
Fészekből való kirablásuk, eladásuk
kimeríti a Btk. 281. § (1) bek. a)
pontját, amely a természetkárosítás,
fokozottan védett természeti értékkel
történő kereskedés tilalmáról szól.
Ilyen barbár cselekedetre hazánkban nem
volt még példa! - írja a Fehérkereszt
Állatvédő Liga. A fiókákat vasárnap a kora
délutáni órákban helyezik vissza sasfészkekbe, befogadó szülőkhöz, akik
majd felnevelik őket.
A fiókákat - a Nemzeti Nyomozóirodával egyeztetve - a Magyar Madártani Egyesület parlagisas-védelmi programjára bízták.
A Fehérkereszt Állatvédő Liga azt reméli, hogy – miként eddig is - az
Országos Rendőrkapitányság segíti a civil állatvédelem munkáját,
a Nemzeti Nyomozóiroda pedig kideríti, hogy kik voltak az elkövetők.
Kérik a lakosságot, hogy amennyiben ilyesmiről tudomást szerez, azonnal
értesítse a hatóságokat.
A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez katt ide:)
Utolsó kommentek