2001. január 1.

Hű, mekkora dorbézolás volt itt éjjel! Nem lehetett aludni tőle! Szólt a tévé, egész este evett Kutyabácsi, Macskamami és én is, aztán meg durrogás és trombitálás volt éjszaka. Sokat ittak a buborékos italból is, és rengeteget nevettek, meg játszottak velem. Nagyon jó volt, de úgy hajnali 3 óra felé már nagyon álmos voltam!

Alig bírtam rávenni a gazdáimat, akarom mondani rabszolgáimat, (bár ezt a kifejezést már jó ideje nem használom), hogy feküdjünk le.

Azt mondták, vége van az évnek, azt búcsúztatták el, ezért volt ekkora ünneplés.

Nekem aztán mindegy, hogy vége van-e, a lényeg, hogy holnap (illetve már ma van!) reggel is legyen a tálkámban zacskóshusi.

Viszont abban van valami, hogy ideje elgondolkodni, hogy mi minden történt velem, mióta ide kerültem. Két nap múlva éppen egy éve lesz, hogy megkaptam a gazdáimat.

Azt hiszem, büszke lehetek magamra, nagyon sok mindenre megtanítottam őket. Kiválóan ellátnak, megkapok majdnem mindent, nagyon szép birodalmam van. Én bizony úgy döntök, hogy megtartom őket. Van még ugyan mit tanulniuk, például továbbra is túl sokat alszanak éjszakánként, csak ritkán adnak ebédet és felháborítóan sokat dolgoznak.

De mindent összevetve szeretem őket.

Ez az utolsó előtti bejegyzés Fáraó (Bogey-man Red Devil) 10 évvel ezelőtt íródott naplójából.

Folytassam?

Mit gondoltok, kedves olvasóim?