január 4.

 

Nem aludtam túl jól, minden neszre felébredtem.

Kora reggel ketrecbe tettek. Ezek elvisznek engem! Biztosan rosszul használtam az almot, amit kitettek nekem. Vagy mégsem lett volna szabad játszanom azzal a szőrös, nyávogó lábbelivel.

Magyarország legnagyobb macskástárgy-gyűjteményének blogját látod!

A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez kattints ide :)

Pedig már egészen beletörődtem, hogy saját, külön gazdákat kaptam a sorstól. Kint rémesen hideg volt. Hiába kiabáltam, hogy vigyetek vissza, hogy akkor már inkább a fogság, mint a kinti Merev Hideg, amiből nem tér vissza élő teremtmény. Csak vittek és vittek, nem törődtek a reszketésemmel. Ezek egyáltalán nem vesznek tudomást arról, hogy nincs bundám?

 

Ó, jajj! Voltam már hasonló helyen. Kis helyiség, kőasztallal, rettentő, orrot facsaró büdössel. De látni kellett volna a Fehér Köpenyes megrökönyödött arcát, mikor kiengedtek és meglátott! Azt hittem, menten elhajítja a nyakonfüggőjét.

De nem, az oldalamra szorította, a másik vége meg a fülébe volt dugva. Azt mondta: felvesz a praxlijába – vagy mi. Szóval, hogy lehetek a betege. Nem akarok beteg lenni! Nem jövök többé hozzá!