október 07.
Éhes vagyok. Már nagyon-nagyon rég elmentek itthonról és semmi jele annak, hogy hazajönnének. Igaz, annak sem volt, hogy elmennek.
Bosszantó, hogy van egy doboz, amiben finom ropit tartanak, de képtelen vagyok kinyitni. De ha arrébb tolom, be tudok menni a konyhába, ahol a zacskóshusikat tartják. Így ni, most már beférek a lyukon. Ez az a hely, ami nekem a „nem szabad! Sicc kifelé!”. Hát, nem értem, mi ebben a nem szabad. Nincs itt semmi. És az asztalon? Még sose jártam ott!
Nini! Itt a tálkám! És van benne... van benne ... ropi!
Na még egy falatot! Itt még van egy kicsi. Nini! Itt is van egy tálka, ebben is van még egy kicsi! Ez is elfogyott.
Hát ez finom volt. Vajon észreveszik?
Észrevették! Alig hittek a szemüknek, csak nézték az asztalt, a tálkát meg engem és nevettek. Azt mondták: ők tehetnek róla, én meg kaptam egy nagy adag vacsorát. Milyen szerencsés nap!
http://macskastargyak.postr.hu/kavezot-keresek-macskas-targyaimhoz/
Utolsó kommentek