október 31.

Na, ma szép estém volt! Nem engedtem, hogy Kutyabácsi felálljon a fotelból. Ugyanis az ölébe telepedtem, és komótosan minden testrészemet megfürdettem. Meg egy kicsit Kutyabácsit is. Eztán elhelyezkedtem, és elaludtam. Amikor fel akart állni, hogy kimenjen, olyan szemrehányóan néztem rá, hogy menten visszaült. Macskamamit kérte meg, hogy hozzon neki ezt-azt. Én meg csak szundikáltam, doromboltam …

Kutyabácsi hiába hajtogatta, hogy neki dolgoznia kellene, olvasnia a tanítványai macskakaparását, engem ez csöppet sem érdekelt. Jár nekem egy kis figyelem, egy kis kényeztetés!