július 3.

Mostanában a Kutyabácsi nagyon fontos ember. Ö dönti el a többi emberrel együtt egy szobában, messze, hogy jöhet-e egy ember tanulni tőlük. Ők ezt az egészet felvételinek hívják. Ez olyasmi lehet, mint az, amikor az emberek megnéznek minket és eldöntik, akarnak-e velünk együtt élni. Ilyenkor nekünk nagyon jónak kell látszani, nem szabad megjelölni a vendég nadrágját, megkarmolászni a kezét és egyáltalán, olyan szépnek kell lennünk, mint még soha. A felvételizők is ilyenek lehetnek. Nagyon okosnak kell látszaniuk, mert ha már kimondták az ítéletet, hogy tanulhatnak, akkor nyugodtan elengedhetik magukat, lehetnek ostobák, nyugodtan meglóghatnak az egérfogási óráról, megbukhatnak a nyávogási vizsgán.

Nekem is csak addig kellett elbűvölőnek lennem, míg meg nem hódítottam a gazdáimat. Azóta felelősek értem, úgysem teszik ki a szűröm – akarom mondani, a bőröm – hiszen teljesen a hatalmamban vannak.

A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez katt ide:)

Kéky Kira | Névjegy létrehozása