Végre, ez a nap is jól végződött: megjött végre a hím kétlábú!

Már reggel éreztem, hogy itt a nagy nap, mert valahogy minden itthoni személy olyan izgatott volt. Úgy kezdődött az egész, hogy a nagyi rabszolga – mert hogy ő viszont idejött hozzám arra az időre, amíg a Kutyabácsi elment – szokatlanul korán kelt. Ahogy a Tünde nevű kisbabát  (aki állítólag lassan 7 éves - de ezt nem hiszem, mert 7 évesen és már teljesen felnőtt volrtam) elvitte a másik nagyi rabszolga itthonról (azt mondják, óvodába vitték szegényt, biztos meg kell óvni valamitől, talán tőlem, de hát én nem bántok senkit!), szóval rögtön elkezdett készülődni, tett-vett a konyhában, néha valamit sikerült kunyerálnom tőle.

Végül megjött Macskamami, hatalmas cekkerekkel (ez a szó nagyon tetszik nekem) és nem adott semmi a szatyrokból.

Aztán beállított a másik Nagyirabszolga, aki meghozta az óvóhelyről vagy óvodából vagy honnan a Tünde nevűt. Az meg, uram fia: elkezdett tenni venni a konyhában: ahogy a molekulaanalizátorom jelezte, májkrémből, tojásból, sajtból, tejfölből kevert pástétomot!

Elég vicces volt, ahogy föl kellett állnia egy sámlira, hogy fölérje a konyhapultot, ez nekem egy könnyed, légies ugrással mindig sikerül. Miért nem mászik fől ő is az asztalra, ha nem éri föl? Na mindegy, a jellemző és felháborító módon az elkészített pástétomot bezárták a hidegszekrénybe, a gyomromban jobb helye lett volna.

Aztán körülbelül 3 macskával, azaz majdnem 180 kisegérrel (csak a gyengébben kedvéért fordítom emberre: 3 órával vagy 180 perccel) a vacsorám után meghallottam a kapucsengő jellegzetes hangját, és Kutyabácsi csoszogását a lépcsőházban.

Persze erre az unokaöcsém, Kobold is előkerült, és büszkeség ide, büszkeség oda, mindketten majd kiugrottuk a bőrünkből, ott ácsorogtunk tekergőző farkincával az előszobában. Nyílik az ajtó, és már érzem is azt a sok, érdekes, ismeretlen szagot. Muszáj volt odamennem hozzá, odadörgölőznöm, hogy megsimogasson, és közben jól megszaglászhassam a kezét, mert arról jól le tudom olvasni, merre járt.

Csoki, finom sör, valami nagy fémtárgy, ami a levegőben van (repülő gépmadár, ehetlen állítóla) és igen valami régi, nagyon ismerős szag, igen, közel az én szülőhazámhoz, Hollandiához (mert aki még nem tudná, én egy igazi, kitűnő pedigréjű holland arisztokrata vagyok, igen).

Hát ez nagyon szép Kutyabácsitól, ellátogatott a szülőhazám szomszédjába (talán Belgiumba), és ahogy a molekulaanalizátorom jelzi, megismerkedett egy holland kétlábúval is. A sör és a csoki tutira belga, a holland szag meg holland szag - ezt megismerem.

Azért remélem, hogy nem akar egy újabb rokont a nyakamra hozni! Így is komoly erőfeszítés fenntartanom a hatalmamat az unokaöcsém állandó puccskísérleteivel szemben!

Most megyek aludni! :)

Egyébként tudtad, hogy kávézót (csokoládézót, cukrászdát, teázót, pizzázót) keresek, hogy a macskás tárgyaimmal növeljük a forgalmat és bevételt? Törzsvendégeink lennének :)

Részletek itt:

http://macskastargyak.postr.hu/kavezot-keresek-macskas-targyaimhoz/

Kéky Kira | Névjegy létrehozása