február 25.

 

Hahó, hét ágra süt a nap! Ébresztő! Én már kialudtam magam!

 

Ezt a lusta népséget! Aludni később is lehet!

 

Na jó! Ha nem vagytok hajlandóak reggelit adni, akkor majd én adok nektek valamit. Koncertet.

Khkh.

Miakovszkij: "Az egerek fantomja" című operájából következik részlet.

 

Miauuúúú! Meeeííí! Mau-mau-mau-mau.

Mom-mom-meiiíí!

 

Múúúúóóóóórr!

 

Ez káprázatos! Hogy milyen telt, tiszta hangom van! Azt hiszem, a gazdáimnak is tetszett, mert hangosan kiabáltak a szobából.

 

Na. Most, hogy így elfáradtam az éneklésben, falatozom egy kis ropogósat, aztán valami játék után nézek.

 

Elképesztő. Ezek még mindig alszanak. Hoppá! Ott kikandikál egy lábacska! Pompás zsákmány!

Nahát! Milyen mulatságos volt, ahogy felült a gazdám, amikor a lábára ugrottam. Jó nagyot behúztam a talpának. Nem értem, miért kergetett el, mikor én csak játszani szeretnék.

Na jó, megpróbálkozom Macskamamával. Neki meg a pizsamája lóg ki a takaró alól. Azt képzelem, hogy ez egy egér farka és jól megragadom.

Megvagy! Menekül! Nem eresztem! Akkor is az enyém vagy! Hogy a kutya vigye el! Hát nem eldugta!

 

No, nem baj. Most, hogy mindketten felkeltek, enyém az egész ágy.

Nagyon kifáradtam ebbe' a sok munkába. Jól esik összegömbölyödni.