augusztus 17.

Jól ráijesztettem Macskamamira. Az egész úgy kezdődött, hogy Kutyabácsi elment, hogy Jég Rémet hozzon Maminak, ehhez átöltözött. Amíg ő válogatott a nadrágjai között, én szépen bebújtam a szekrényébe. Csöppet sem ijedtem meg, amikor becsukta az ajtót. Elfészkelődtem a ruhák között, és álomba merültem. Éppen kisegerekkel álmodtam, amikor azt hallottam:

"Fáraó, cic, cic!"

Ezeknek mániájuk a ciccegés, mintha bármi értelme lenne. Meg sem moccantam. Kint egyre kétségbeesetten szólongatott Mami, gondoltam, majd csak rájön, hogy itt vagyok. Mondhatom, lassú a felfogása! Amikor kinyitotta az ajtót, mégsem volt ijedt az arca, inkább jót nevetett. Azt mondta, úgysem találkozott még levendulaillatú macskával. Szóval ez az a szag, ami itt terjeng. Kicsit zavart, de annyira szeretek mindig más helyen aludni, hogy eltekintettem ettől az apróságtól. Egyébként ahogy a régi macskabölcsesség is tartja: minden szag lekopik egyszer.

Megnéznéd a többi bejegyzést? Katt ide :)

Egyébként tudtad, hogy kávézót (csokoládézót, cukrászdát, teázót, pizzázót) keresek, hogy a macskás tárgyaimmal növeljük a forgalmat és bevételt? Törzsvendégeink lennének :)

Részletek itt:

http://macskastargyak.postr.hu/kavezot-keresek-macskas-targyaimhoz/

Kéky Kira | Névjegy létrehozása