Macskás tárgyak

február 28.

Új hálózsákot kaptam! Milyen pompázatosan kék! Milyen finoman meleg! És puha! A pirosra többé rá sem nézek! Csak egy valami zavar. Nincs szaga.

Egyelőre még nincs. Bár ez csak idő kérdése...

február 27.

Érdekes, hogy azért nem haragszik Kutyabácsi, ha Macskamama korán kel. Ma is még sötét volt, amikor kimászott az ágyból.

Nekem ne mondja senki, hogy arra nem ébrednek fel, hogy recseg a padló. Aztán kint bekapcsolja a hangdobozt - azt hiszem, rádiónak nevezi - és bezárkózik pisilni. Na ezt én nem hagyhatom szó nélkül. Kérem, én társas lény vagyok! Nem azért keltem fel, hogy kihagyjanak valamiből!

Most meg miért vágta hozzám a papucsát?

Na végre, hogy kijött. Ma halas konzervet kérek. Mondom halasat. HALASAT! Reménytelen. Csirkéset kaptam.

Hol a panaszkönyv?

február 26.

Tegnap egész nap duzzogtak. Még a kajámat is csak úgy, szó nélkül tették elém.

Hát mivel érdemeltem ki ezt?

Pedig tuti nem voltam olyan rossz, mint egynémely macska ebben a videóban:

február 25.

Hahó, hét ágra süt a nap! Ébresztő! Én már kialudtam magam!

Ezt a lusta népséget! Aludni később is lehet!

Na jó! Ha nem vagytok hajlandóak reggelit adni, akkor majd én adok nektek valamit. Koncertet.

Khkh.

Miakovszkij: "Az egerek fantomja" című operájából következik részlet.

Miauuúúú! Meeeííí! Mau-mau-mau-mau.

Mom-mom-meiiíí!

Múúúúóóóóórr!

Ez káprázatos! Hogy milyen telt, tiszta hangom van! Azt hiszem, a gazdáimnak is tetszett, mert hangosan kiabáltak a szobából.

Na. Most, hogy így elfáradtam az éneklésben, falatozom egy kis ropogósat, aztán valami játék után nézek.

Elképesztő. Ezek még mindig alszanak. Hoppá! Ott kikandikál egy lábacska! Pompás zsákmány!

Nahát! Milyen mulatságos volt, ahogy felült a gazdám, amikor a lábára ugrottam. Jó nagyot behúztam a talpának. Nem értem, miért kergetett el, mikor én csak játszani szeretnék.

Na jó, megpróbálkozom Macskamamával. Neki meg a pizsamája lóg ki a takaró alól. Azt képzelem, hogy ez egy egér farka és jól megragadom.

Megvagy! Menekül! Nem eresztem! Akkor is az enyém vagy! Hogy a kutya vigye el! Hát nem eldugta!

No, nem baj. Most, hogy mindketten felkeltek, enyém az egész ágy.

Nagyon kifáradtam ebbe' a sok munkába. Jól esik összegömbölyödni.

február 24.

Finom illatok szöknek ki konyhából. Husi, husi, igazi husi. Mamika, kérlek, adjál husit!

Ez mennyei.

Mi van még? Annak is jó az illata. Mi az? Gomba? Az valami finom állat lehet. Jöhet.

Hm. Nagyon jó. Még. Még-még. Még-még-még.

Pukkadásig tele vagyok.

Nini, idegen emberek jöttek! Na, ezek is azt hiszik, macskakiállításon vannak. Remélem, nem akarnak hozzám dörgölőzni. Furcsa szagot érzek rajtuk: ismeretlen fajta. Nem lehet kutya, az ennél büdösebb. Nem macska, az biztos, mert annak lágy és puha illata van. Ez valami növényevő állat szaga. Fűszag.

Na mindegy.

Néha szükségem van új csodálókra. A gazdáim már teljesen természetesnek veszik a létezésem. Jó érzés, ahogy körülülnek, dicsérnek, simogatnak. Kár, hogy nincs mindennap vendégség.

február 23.

Ma majdnem sikerült érvényre juttatnom felsőbbrendűségemet. Kis híján sikerült kitúrnom hajnalban a Macskamamát az ágyból.

Addig helyezkedtem, amíg teljesen az ágy szélére szorult.

Egy szava sem volt.

február 22.

Szent Macskakarom!

Soha többé nem teszem be a praclim a fürdőszobába!

Szokás szerint megcéloztam a fürdőkádat és elegáns, nagy ívű ugrással már szálltam is. Még a levegőben voltam, amikor megláttam. De már nem volt visszaút. Hiába próbáltam még a levegőben pályát változtatni, csak azt értem el, hogy fenékkel értem vizet. Hatalmasat csobbantam.

Megalázó volt, ahogy kimásztam a kádból. Röhögtek rajtam és szaladtak törülközőért. Persze erről is csak a Macskamama tehet. 

Ő akart fürödni, de amikor megtelt a kád, még javában a Számító Gép előtt ült. Azzal vitatkozott. Én meg teljesen elfeledkeztem a dologról.

Ezentúl még a környékét is elkerülöm annak a kádnak!

(A napló évekkel ezelőtt íródott,  most így fürdik Fáraó, ahogy a videón is látható)

február 21.

Korán ébredtem. Mit csináljak? Megpróbálok kaját kérni. Rabszolgák! Ébresztő! Éhes vagyok! Reggelit kérek! Mondom reggelit! Most! Azonnal!

Nem értem, miért ilyen morcos a Kutyabácsi. Csak úgy dobálja a tálkámat. Sehol egy simogatás, egy jó szó.

Na, majd megkapjátok a magatokét! Reggeli után torna jön!

Egy-kettő! Egy-kettő!

Ágyonugrálás! Cél a Kutyabácsi hasa.

Most fedett pályás körbefutás jön. Oda-vissza!

Na, így már mindjárt jobb! Mindketten ébren, az étkezőasztal előtt. Az egyik fekete, a másik világosabb büdöset iszik.

Akkor én most visszafekszem aludni. Jó?

Egyébként valami hasonlót rajzolt meg egy ember is:

február 20.

Edződik az öregfiú, ma már tovább bírta.

Na! Ha ez így megy tovább, az én nyelvem is lógni fog. Egészséges életmód, mindennapi testmozgás. Macskamaminak is erre lenne szüksége.

Próbálom rávenni, hogy ő is fogja el röptében a csörgő labdát, de vagy nem érti, vagy nagyon ügyetlen.

február 19.

Hogy ez milyen nagyszerű játék!!!

A Kutyabácsi dobálja a szőrgombócomat, én meg reptében hárítok. Azt mondja, kapus vagyok. Ezt olyan szépen, áhítattal és csodálattal ejti ki, hogy biztosan valami jó dolog lehet. Összefüggésben lehet azzal, hogy nem engedem a labdát beesni a lyukba. Ő megcélozza a lyukat, én meg a mancsommal vagy megfogom a szőrgombócot, vagy odébb passzolom.

Ezt egészen addig csináljuk, míg Kutyabácsi el nem fárad.

február 18.

Éhes vagyok!

Még sosem fordult elő, hogy egyedül ébredjek. Most kitől kérjem a reggelit?

A tálamban csak a ropogós golyócskák vannak. Mióta itt lakom, soha nem fordult elő, hogy ne kapjak zacskóshúst.

Rabszolgáim! Azonnal gyertek ide! Parancsolom!

Nahát! Ha kívánok valamit, megtörténik? Megjelent a nagyirabszolga és elég sokáig velem maradt. Mialatt aludtam, elment.

Hála a Macskának az égben!

Hazajöttek!

De mi ez a tolakodó szag?

Ezt nem hiszem el! Idegen macskát simogattak. Annak a lánymacskának érzem a szagát, amit a múltkor azon éreztem, aki meglátogatott minket.

Sok munkám lesz, míg felülírom ezeket a szagokat. Mégsem tűrhetek idegen jelzést a birodalmamban!

Engem meglepett a hír, hogy élnek Magyarországon hiúzok, de a WWF-hírleveléből azt is megtudtam, hogy az Északi-középhegységben laknak ezek a macskák, és pár napon belül kezdődik a párzási szezonjuk.

"Szabó Ádám, az Északi-középhegység hiúzainak megfigyelője elmondta, hogy a napokban olyan helyeken is talált hiúz nyomokat, ahol korábban nem. Például az Aggteleki Karszt 20-as kövénél december környékén még nem járt hiúz, most pedig egyértelmű jelét találta, hogy a megszokott territórium határait kiszélesítve a kandúr keresi a nőstényt. Pár napon, héten belül jó eséllyel – ha a hó sem olvad el és alkalmas lesz a terep nyom olvasásra – azt is megtudhatjuk majd, ha a pár egymásra talál és közösen járják az ösvényeket" - olvasható a WWF honlapján.

Persze a hiúzok mindennapjai korántsem ilyen idilli körülmények között telnek. Természetes élőhelyük is védelemre szorul, és ők maguk is veszélyben vannak.

A WWF Magyarország erdővédelmi programjával igyekszik a hazai erdőket a hiúznak is alkalmas élőhellyé formálni. A természetes erdők megfelelő kezelése a biológiai sokféleség megőrzésének egyik alapfeltétele. A WWF emellett a magyarországi hiúzok terepi megfigyelését is támogatja, így egyengetve az őshonos nagyragadozó hazai sorsát.

Jelenleg az Északi-középhegységben élő nagyragadozók pontosabb megfigyeléséhez egy speciális eszközre lenne szükség, amellyel 2011-ben a hiúzok hazai védelme egy új szintre léphetne. A rádiótelemetria lehetőséget adna arra, hogy az állat pontos helyét, mozgását, esetleg elpusztulásának helyét beazonosítsuk.

A hiúzok számának növekedését ugyanis a megfelelő élőhelyek hiánya mellett az orvvadászat is gátolja. Bár az Európai Unió egész területén egységes szabályozás vonatkozik a hiúzra, mégis Magyarországon számos esetben kilövik. A fokozottan védett állatok természetvédelmi értéke FÉL MILLIÓ FORINT.

A nagyragadozók az erdei életközösségek egészséges működésének fontos pillérei. Ezért a WWF idén is kéri a természet kedvelőit, segítsék a hiúz populáció megfigyelését és az erdők védelmét 1%-uk felajánlásával.

február 17.

Most meg hová mennek? Mi ez a nagy búcsúpuszilkodás? Gyanúsak nekem azok a táskák. Itt hagynak. Mindennek vége.

Nahát, kulcszörgésre ébredtem. Visszajöttek!

De nem. Ezt a valakit nem ismerem.

Milyen kedvesen beszél! De nem értem tisztán. Hogy nem jönnek vissza?

Jaj, jajajaj! Mi lesz velem?

Amíg én kisírtam magam, megtelt a tálkám.

Na gyere, te vendég, megmutatom a birodalmam. Ha már úgyis egyedül fogok itt lakni, tartok neked egy tárlatvezetést.

Ez itt a piramisom. Meg a karmincakoptató-fám. Meg a fotelem. (Néha beleült a Kutyabácsi. Jajajaj, soha többé nem jön vissza, egyedül maradok! Mi lesz velem?)

Itt a plüsskutyám, ezt is megmutatom. Bánatomban jól meg is dögönyözöm.

Nahát, milyen türelmes ez az ember!

Csak ül és beszél, meg simogat!

El is fészkelődöm. Jó itt. Azt hiszem, alszom egyet.

Háááá, milyen hatalmasat tudok ásítani!

Jót aludtam.

Kényelmes volt az ölében, a ruhájának izgalmas ennivaló-szaga volt. Azt hiszem, van egy újabb rabszolgám. Hm. Köszi! Mit mondasz? Nevezzelek Nagyinak? Hááát … jó kedvemben vagyok, úgyhogy felőlem …

Most meg miért mész el? Még nem engedtelek el!

Engedetlen népség. Ne hagyjatok itt!

Üres a lakás. Sötét van. Kicsit hideg is. Bebújok az ágyba, az emberszagú.

Szomorú ez a macskasors!

Ne hagyjatok egyedül!

február 16.

Egész este a Villogó Dobozt bámulták. Azt várták, hogy legyen benne valami, amit én érteni fogok. És tényleg!

Egy másik macska nyávogott a dobozból, aztán dorombolt, közben meg valami mozgott a dobozon. A másik macska azt mondta, hogy nagyon jóllakott a finom vacsorától.

Kimentem a tálkámhoz és én is reklamáltam. Ha ő jóllakott attól a valamitől, én is kérek belőle!

február 15.

Rendszeres időközönként – úgy 14 zacskóshúsonként, mert 1 van reggel, 1 meg este – a Kutyabácsi magára hagyja Macskamamámat. Ha egyedül hagynak ezzel a nőszeméllyel, rögtön úgy érzi, hogy joga van ugráltatni engem. Hogy így meg úgy, gyere ide, ne nyávogj, aludj szépen, ne rohangálj...

Ő meg közben egy kis dobozból hangokat hallgat.

Ilyeneket, hogy: „Hírek és érdekességek a számítógépes rádióműsorban, a Petőfi Rádión, a Modem időkben.”

Úgy tűnik, néha a Kutyabácsi hangja is kijön abból, de szerintem ez csak amolyan macskamentás képzelgés. Hiszen hogyan is lehetne benne Kutyabácsi abban a kis dobozban?

Abba még én se férnék be!

Szívecskés tányérból reggeliztek! Én is olyat akarok! És nekem miért csak a szokásos kaja van, miközben a gazdasszonyom már reggel óta finomabbnál finomabb dolgokat készít az emberférfinak?!

Az meg hozott egy büdös virágot - szerencsére sikerült felborítanom vázával együtt... De sajnos újratöltötték ahelyett, hogy kidobták volna.

 Ma nem kaptam annyi szeretgetést, mint amennyihez az elmúlt időben hozzászoktam.

Úgyhogy kénytelen voltam többet vernyogni (ezt a szót ők használták, és mivel az én hangom csodálatos, ezért ez biztosan egy nagyon szép kifejezés), szóval többet vernyogtam, hogy mégis jusson valami a simi-simiből nekem is... 

 Egyébként nagyon furcsán viselkedtek egész nap: egyfolytában egymáshoz dörgölték (vagy mi!) az arcukat meg az orrukat...

És még az ágyból is kirugdaltak éjjel... Kénytelen voltam hálózsákban aludni!

február 13.

Egész nap a kalapgumijukat emlegetik. Felhívtak boldog-boldogtalant, hogy elújságolják: kikakiltam a gumit. Azt mondják, hogy akár bele is halhattam volna. Ez nagyon megrémített.

Azt hiszem, a Mozgalom eszméi közül kiveszem az állatorvosok elűzését. De kötelezni kell őket arra, hogy mindig a nyakukban hordják a hallgatókájukat. Így minden macska nagy ívben elkerülheti őket. Ja, és vasárnap este – ezt a szót nagyon megszerettem, bár nem igazán értem – kötelező dolgozniuk.

Tegnapi előzmény:

http://macskastargyak.postr.hu/veszhelyzet-kalapgumit-nyeltem

február 12.

Úúú, de elnyűtt vagyok. És büdös. Azt hiszem, rám fér egy alapos takarítás. Bezzeg most nem fürdetnek meg.

Jó nagy adag reggelit kaptam és furcsa ígéreteket, hogy ezzel még nincs vége. Nem értem. Minek nincs vége?

Na, újabb olaj. Ez még rosszabb. Valami szerkezettel a nő – mégsem hívhatom Macskamamának, ha ilyen undokságot tesz! – a számba nyomta. Alig győztem nyelni.

Csavar a hasam.

Délben is van vacsora! Ezt eddig nem ismertem. Most akkor este nem kapok?

Csikar. Próbálkozom, kuporodom, de nem jön semmi.

Még egy vacsora! Alig fér belém.

Végre! Sikerült. Szép nagy kupacot csináltam. Büszke vagyok rá. Annál is inkább, mert ők végig figyeltek. Biztattak, hogy ügyesen csinálom.

Mit csináltok! Kakirablók! Hogy merészelitek elvenni a kakámat? Ezek nem normálisak! szétcincálják! A férfi felvett egy gusztustalan gumikesztyűt (fujj, de gumiszaga van!) turkál benne. Vigyorog, és azt mondja: „Hála az égnek, hogy kijött belőled a kalapgumi. Egészben. Ügyes vagy!”

Ja, így már mindjárt más. Annak mindig örülök, ha megdicsérnek.

február 11.

Imádom ezt a szőrös vacakot a nyúlós micsodáján. Ez eddig a legizgalmasabb játék. És hogy az íze milyen jó! Már többször megpróbáltam megenni, de csak ma este sikerült úgy egy fél faroknyit lenyelnem.

Hé! Mi ez a kapkodás! Mit csináltok a számmal? Nincs benne semmi! Ha a vacakot keresitek, azt már rég lenyeltem.

Ajaj! Elővették a kosarat. Itt baj lesz.

Miért sápítoznak, hogy „Vasárnap este kilenckor nincs állatorvos?” Na, ebből a mondatból csak az állatorvost értem. Azt sajnos nagyon is.

Na nehogy már lenyeljem ezt a kanál olajat? Megkergültetek??? Segítség! Erőszak! Ez a nőszemély belenyomta a számba! Pfű!

Nem akarok bemenni a dobozba! Engedjetek el!!! Most miért zártátok rám az ajtót? Mit tettem, hogy ilyet tesztek velem?

Hideg van. Miért vittetek ki a melegből? Ez túl nagy büntetés egy kis csemegézésért! Megpróbálok a reszketés ellenére is némi információt kicsiholni belőlük a nyávogásommal.

Azt mondják, hogy az ég is velem van, hogy vasárnap este bent van az orvosunk – aha, szóval az övék! - a rendelőben, ami 10 percre van tőlünk.

Végre, itt melegebb van, bár rosszat sejtek. Hazudtak! Ez nem az ő orvosuk. Ez az a hely, ahol a fehér köpenyes macskákat bökdös.

A Gazdáim kétségbeesetten beszélnek valami kalapgumiról, amit lenyeltem, a doki meg bélcsavarodásról, altatásról, műtétről, pusztulásról. Atyavilág! Mi lesz?

Gyanús nekem ez a csendes készülődés. Ó ne! Egy szuri. Puff neki. Megböktek.

Furcsa. Mozog velem a világ. Öklendeznem kell. Juszt sem. Már sejtem. Ezek itt mind az én kalapgumimat akarják.

Nem adom. Egyetek ti is magatoknak! Szentséges macska az égben! Rosszul vagyok.

Még egy szuri. Nem bírom tovább. Jön felém valami nagy feketeség, meleg és ragacsos… itt a vég… a kalapgumi… nem adom… nem…

Ha majd felébredek... akkor ... majd meglátják ...

Pisilni kell. Nem tudok kimenni.

Már nem is kell pisilni. Azt hiszem. Minden olyan nedves.

Ez szégyen. Felnőtt macska létemre! Magam alá ...

Megint arra ébredtem, hogy pisilni kell. Most végre sikerült kimenni, bár arra nem emlékszem, hogy jutottam vissza a hálózsákomba. Azt hiszem a gazdám vitt oda ölben. Furcsa, máskor ilyenkor már alszanak. Most meg égnek a kis fények és aggódva bámulnak rám. Azt hiszem, alszom még egy kicsit.

FOLYTATÁS:

http://macskastargyak.postr.hu/szep-nagy-kupacot-csinaltam-megdicsertek

február 10.

Most nagyon hiányoznak a testvéreim. Ők azonnal megértenének.

Csak az a baj, hogy akkor megennék a vacsorámat is.

Sehogy nem jó így ez a világ. Nem tetszik nekem, hogy az embereknek jobb dolguk van! Azt esznek, amit akarnak, és főként akkor esznek, amikor akarnak!

Ha fáznak, akkor felöltöznek (most komolyan, hogy néznék ki pulóverben???), ha melegük van, akkor kinyitják az ablakot.

Minden tárgynak parancsolgatnak a lakásban.

Hol itt az igazság? Én vagyok az uralkodó!!!

február 9.

Hirdetést adok fel, hogy társakat találjak a mozgalmamhoz. Már meg is fogalmaztam a szöveget. Arisztokrata származású, különlegesen ritka, intelligens, művelt vörös cirmos mozgalmához társat keres.

Most pedig kiülök az ablakba, és 10 percenként elnyávogom.

Semmi válasz. Akkor újra.

Még mindig semmi. Azt hiszem, megpróbálom hangosabban.

Puff! Valahonnan rámordibáltak, hogy fogjam be a … (Na de ilyet nem illik leírni.)

Mit csináljak, ha nekem nincsenek más eszközeim, hogy elérjem a célomat? Mégsem adhatok fel hirdetést az újságban vagy a rádióban?!

Az emberek szóba sem állnak egy macskával. Ha mégis, akkor meg – mint az előbb – csúnyán beszélnek rólam. És még magukat nevezik kultúrlénynek!

február 8.

Meg akartam fűzni a plüsskutyát is, de ő csak bambán nézett rám. Azt olvastam ki a szeméből, hogy felőle a világ a feje tetejére is állhat. Önző egy állat.

Nem jártam nagyobb sikerrel a halaknál sem. Ők csak a saját kiszabadulásukkal törődnek. Azt hiszik, az üvegfalon túl, ahol én vagyok, ott a Paradicsom, ahol minden halnak saját etetője van. Ezek a hülyék nem tudják, hogy itt kint levegő van!

Ilyen szánalmas népség nem lehet tagja a Macskák Felszabadítási Mozgalmának!

február 7.

Próbálkoztam a nagy, előszobai futónövénynél – tényleg fut, de hogy minek, ha csak körbe-körbe teszi egy vastag rúdon – csatlakozzon a Macskák Felszabadítási Mozgalmához.

De válaszra sem méltatott.

Ezért bosszúból megrágcsáltam a leveleit. Keserű volt.

február 6.

Döntöttem.

Macskafelszabadítási mozgalmat fogok létrehozni.

Le a karomvágással, a fülpucolással és a fürdetéssel.

Véget kell vetni játékok állandó elrakásának.

És ki kell üldözni az állatorvosokat a világból.

Találnom kell valakit, aki csatlakozik a mozgalmamhoz. Egy macska még nem mozgalom.

február 5.

Ki kell dolgoznom egy taktikát, hogy elkerüljem a fürdetési rohamaikat. Teljesen rendszertelenül esnek nekem. Karomvágás, fülpucolás, vizes, habos törülköző.

A legkiábrándítóbb a karomvágás. Napokig nevelgetem, élesítgetem a karmincáimat a kaparófán, esténként a hálózsákomban gondosan manikűrözök, aztán nekem esnek a karomvágóval, és másodpercek alatt tönkreteszik a munkámat.

Most kezdhetek mindent elölről. Most hogy nézek ki levágott karmincákkal?! Így mégsem lehet kimenni az utcára. Igaz, hogy ilyen hidegben semmi kedvem kimenni, na de akkor is! Az elv a fontos.

Persze, próbálnék csak meg én tönkre tenni valamit – például megtépni a bútorhuzatot – megkapnám a magamét.

Ez így igazságtalan!

február 4.

Ma csodálatosan süt a nap.

Fekszem az ablakban és gondolkodom. Valahogyan meg kellene tanítani a gazdáimat a nyelvünkre. Szánalmas, ahogy úgy tesznek, mintha értenének. Én azt mondom nekik: Véleményem szerint roppant kicsi annak a valószínűsége, hogy rajtunk kívül más bolygókon is élnek macskák.

Mire ők azt válaszolják: Tudom, hogy éhes vagy, mindjárt kapod a vacsorát.

Most mit kezdjek ilyenkor velük?

február 3.

Pompás füvet kaptam egy dobozban.

Hm, zsenge, zöld!

Milyen jót fogok hányni!

(Ó, tudom, ez egy rövid bejegyzés, de mit csináljak, ha ma nem történt ezen kívül semmi különös? A szokásos doromblásokat, kergetőzéseket, hisztit leszámítva, no meg azt, hogy richtig nem azt akarok enni, amit épp nekem szánnak...)

Egyébként így szoktam megírni a bejegyzéseimet:

Tegnapi előzmény:

http://macskastargyak.postr.hu/szetcincalni

február 2.

Egész nap az alomtálcámban turkáltak. Nem adom a kakimat!

Mégiscsak ellopták. Csóválták a fejüket, és a cipőfűzőt meg azt a rossz természetemet emlegették.

Fel vagyok háborodva, hiszen milyen megalázó egy macska számára, hogy a kakijában turkálnak?

Bár ez egy macskás blog, de az állatvédelem számomra kiemelten fontos, nem tudok elmenni a hír mellett, amit most olvastam: száz husky kutya lemészárlása ügyében indítottak vizsgálatot a magyarok által egyébként irigyelt Kanadában.

Furcsa az ügy indítása, mert a mészárlás nem most volt - ám csak most derült rá fény.

A kutyákat azután végezték ki (majd mindjárt olvasható, hogy milyen kegyetlenül!), hogy véget ért a 2010-es vancouveri téli olimpia, és áprilisban már nem volt elég turista, aki miatt érdemes lett volna megtartani őket.

Ezek az állatok ugyans "élményutazásokon használt szánhúzó kutyák" voltak.

Az MTI híre szerint a utazásokat két turisztikai cég, az Outdoor Adventures és a Howling Dogs kínálta a Vancouverhez közeli síparadicsomban, Whistlerben.

A mészárlást egy vadászpuskával és egy késsel hajtották végre, két nap kellett a 100 állat kivégzéséhez.

Az egyik "alkalmazott", aki a mészárlásban részt vett, belebetegedett tettébe: poszttraumás stressz jelentkezett nála, nem volt képes feldolgozni az átélteket, nem tudott rendesen aludni, nem volt képes a munkáját végezni, magánélete egészsége megromlott.

"Ahogyan leírja (a szakszervezetnek benyújtott jelentésében) a többszöri lövéseket, a letépett pofákat, majd ahogyan másnap visszatért a helyre, egyszerűen borzalmas ... Az alkalmazott leírása alapján egyértelműen mészárlásról van szó, egy büntetőtörvénykönyv szerinti bűncselekményről. A kutyákkal láncra vert társaik szeme láttára végzett" - részletezte a Vancouver Sun című lapnak Marcie Moriarty, a vizsgálatban főszerepet vállaló állatvédelmi szervezet, a Society for Prevention of Animal Cruelty munkatársa.

A férfinak rettenetes jeleneteket kellett végignéznie. Az állatokat tömegsírba dobálták, ahonnan azonban több még élve kimászott!!!

Az pedig arcátlan és felháborító, hogy a szános utazást szervező társaság honlapja szánok és huskyk fotói között továbbra is reklámozza kutyás kirándulásait, így:

"Az életben egyedülálló élményt, életerős és imádnivaló alaszkai versenyhuskyk társaságában".

Nem is lehet ehhez hozzáfűzni semmit: az állatokat tárgyként kezelő emberek remélhetőleg felelnek tettükért a bíróságon.

február 1.

Ellenség a birodalmamban! Megsemmisíteni! Szétcincálni! Felfalni!

Ez a hosszú állat, aminek két vége van és a Kutyabácsi cipőjéből lóg ki, ez roppant bosszantó. Vagyis már csak lógott.

Már nem lóg.

Nem volt finom, de akkor is legyűrtem!