január 28.

 

Már a Tenyésztőmnél is megfigyeltem, hogy néha kitakarítanak mindent, amit lehet.

 

Az új családom most úgy döntött: koszos a birodalmam és takarítani kell. A kis buták attól féltek, hogy én megijedek ettől, ezért úgy döntöttek, hogy csak nagyon óvatosan mutatnak be annak a szerkentyűnek, ami beszívja a koszt.

Először egy ideig kint hagyták a szoba közepén, amit én nagyon élveztem. Többször is megtámadtam, de kissé unalmas játékszernek bizonyult, mert soha nem csinált semmit.

Aztán Kutyabácsi elkezdte tologatni a rúdját a szőnyegen. Így már jobban lehetett vele játszani.

Egy idő múlva Macskamami kivitt a szobából és rájuk zárta az ajtót. Furcsa zúgás kezdődött bent, meg is ijedtem, mert úgy hangzott, mintha az a valami meg akarná enni Kutyabácsit. De a Macskamami erősen tartott a kezében és azt mondta, nem kell félni, ez a Por Szívó, ez csak a port bántja.

Aztán kinyitotta az ajtót és láttam: tényleg nem szívta be Kutyabácsit, sőt a gazdám parancsolgat a masinának. Tologatja ide-oda, az meg dolgozik. Ahol már járt, ott tényleg nem volt por.

Szörnyű lehet annak a szerkezetnek a gyomra: a sok por mind beleszorult. Sajnos a porcicák is eltűntek, pedig őket jól meg lehetett kergetni, ha unatkoztam.

Remélem, most egymással kergetőznek odabent.