május 15.
Nem gondoltam volna, hogy a gazdáim a kutyákat is szeretik. Nem mintha kifogásom lenne a dolog ellen – szerencsére nem tartanak kutyát –, de aki a macskákat szereti, ritkán kedveli ezeket az ugató szőrmókokat.
Ezt az egészet onnan tudom – mármint a gazdáim kutyaszeretetét –, hogy Macskamami megmentett egyet. Hogy mitől, azt nem egészen értem, de megmentett, és ez a fontos. Az egész úgy történt – elmesélte a mami Kutyabácsinak –, hogy egy nagy fekete kutya feküdt az utcán. Azt nem értettem pontosan hol, mert nem ismerem azt a szót, hogy villamosmegálló.
Meg azt sem, hogy sín. (Azért okos cica vagyok, megjegyzem az ismeretlen kifejezéseket!) Szóval ott feküdt a kivert, elhagyatott kutya (ez még egy kutyának is rossz, sajnáltam is). A mami meg szólt az állatmentőknek. Az a nevük, hogy Fehérkereszt Állatvédő Liga. (Ezt a ligát már megint nem értem, nagyon sok tanulnivalóm van még.) Az a lényeg, hogy kijöttek és elvitték a fekete kutyát. Keresnek neki gazdát. Olyan jót, mint nekem.
Azért örülök, hogy nem hozták haza. Ezek a gazdák csak az enyémek. Nem adom senkinek őket!
A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez katt ide:)
Kéky Kira | Névjegy létrehozása
Utolsó kommentek