május 30.

Csak a nevelés kedvéért – na meg mert egy szemtelen bogár pont ott körözött – ma levertem a kislámpát az asztalról. Kíváncsi vagyok, mi lesz, ha hazajönnek.

A Macskamami jött haza hamarabb. Látni kellett volna az arcát, mikor meglátta a darabokat! Azt hiszem, ők is beszélnek a szemükkel és a pofácskájukkal.

Valahonnan azt olvasták, hogy nekünk rövid az emlékezetünk, így nem tudunk kapcsolatot teremteni a régebben elkövetett dolgaink és a büntetés között. Így ugyan hangosan szidott a Mami, de nem kaptam a fenekemre. Mire Kutyabácsi hazajött, már eltakarította a cserepeket. Mindketten nagyon dühösek voltak.

Most legalább megtanulják értékelni, hogy máskor milyen jó vagyok.

 

A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez katt ide:)

Kéky Kira | Névjegy létrehozása