Macskás tárgyak

január 31.

Hogy micsoda játékot kaptam!

Ha elkapom, egészen megnyúlik és kirántja magát a mancsomból. Egyszer jól pofán is csapott. Először csak azért játszottam vele, hogy örömet szerezzek a gazdáimnak, akik láthatóan élvezték. De ez a játék egész érdekessé vált.

A praclimra esküszöm, hogy a végén még a nyelvem is kilógott a nagy kergetőzésben. És a hosszú nyúlós dolog íze!

Ha nem figyelnek rám, majd megpróbálom lenyelni.

január 30.

Rettenetesen bosszant, ha magukra zárják az ajtót, amikor a dolgukat végzik.

Én nem kérem, hogy csukják rám az ajtót, ha az almot használom! Szóval ők magukra zárják, nekem meg ilyenkor kiabálhatnékom támad.

Ők persze bentről visszakiabálnak, amiből egészen jó móka kerekedik.

Háromnegyed 7 körül, épp néztünk egy filmet, erre a kanapé elindult alattunk!!! Olyan volt, mintha valaki lökdösné. Azt hittem, hogy a lányom szórakozik, de nem lehetett, mert mellettem ült. A csillárok csak picit mozdultak meg, egy-két lógó lánc ingázott a szobában. A férjem kiálltott, hogy "éreztétek?" (A 3. emeleten lakunk, téglaházban, a hegy lábánál.)

Ő is azt érezte, hogy az alatta lévő szék mozgott, a teája pedig lötyögni kezdett.

Kiszaladtunk az erkélnyre, mások is kiálltak, úgy kiabáltunk át egymásnak, hogy "önök is érezték"? Mire ők: "Igen! Mozgott a föld!"

Gyorsan betelefonáltam a Geológiai Intézetnek, és a központos mondta, hogy nem én vagyok az első, aki telefonált.

Mi Óbudán lakunk, de ezek szerint elég kiterjedt lehetett, ha Érden is érezték...

A macsekok különösebben nem reagáltak a dologra, pedig állítólag az állatok érzik az ilyesmit...

Bár amikor mentünk szobáról szobára szétnézni, akkor a kisebbik macsekunk olya képpel szaladgált előttünk, mint aki büntetéstől tart, mint aki valami bajt csinált, és most szeretné megúszni a büntetést! :D

Csak nem gondolta, hogy ő okozta ezt a rázkódást, és a fejére akarjuk olvasni a "bűneit"? :)

Az apósom is érezte a rengést, ő a fotelban ülve ugyanazt érezte: táncolt alatta a karosszék.

Ez olvasható a hirado.hu-n:

"Kisebb földrengést jeleztek Budapest több kerületéből, továbbá Gödről, Környéről, Székesfehérvárról, Budaörsről, Pécsről, Dorogról valamint Tatabányáról is.

Budapesten a X. kerületben körülbelül öt másodpercig lehetett észlelni a földmozgást. Szerkesztőségünk egyik munkatársa arról számolt be, hogy a földmozgás alatt a beépített szekrényajtó mozogni kezdett, majd nyikorgó hangot adott ki. Az asztal és szobában lévő növények is rezegtek."

Friss beszámolók itt:

http://koponyeg.hu/pp.php?id=7547

január 29.

Nem értem, miért csinálnak fényt, ha hazajönnek.

Lehet, hogy ők nem látnak a sötétben? Ez talán megmagyarázná, hogy az ágy alatt miért nem látják meg a labdát.

Mindegy. Ha ők nem látnak, én meg igen, akkor ezt később még a javamra fordíthatom.

Egy megkezdett konzervben merek fogadni, hogy ez a tudás még aranyat, akarom mondani szárazeledelt él!

Az állatot elvileg légkondicionált szállítóeszközben utaztatták a gép rakterében, de nem élte túl az utazást."

Gazdája pénzt nem kímélve, 300 dolláros jegyet és 70 dolláros különdíjat fizetett a cica utaztatásáért, hogy landolást követően minél hamarabb kivegyék a macskáját a gépből - ennek ellenére 50 percig tartott, mire megkapta a 11 hetes kölyköt, akiről a hírek csak azt írják, hogy "szőrtelen fajtájú", tehát feltételezhetően sphynx (mint az én két macskám) vagy peterbold lehetett.

"Az érkezés után az állat a kihűlés jeleit mutatta, nem mozgatta fejét és lábait és rövidesen elpusztult" - olvasható a hírben, továbbá az is, hogy a nyomozók jelenleg is vizsgálják az állat elpusztulásának körülményeit.

Amikor a gazdája kézhez kapta a cicát, kabátba csavarta és autóval a legközelebbi állatorvoshoz vitte. "Az állatorvos szerint a macskának vérzett a szája és az orra is, s az állat az extrém hipotermia tüneteit produkálta".

A Snickersnek nevezett cica az orvosi ellátás ellenére rövidesen elpusztult.

Hogyan történhetett mindez???

Milyen kínokat állhatott ki az a szegény állat???

Ezt a szomorú adatot is idézem a hírből:

Az amerikai közlekedési minisztérium adatai szerint 2009. november és 2010. október között az Egyesült Államokban 33 állat pusztult el szállítás közben, 11 sérült meg súlyosabban és öt egyszerűen eltűnt.

január 28.

Már a Tenyésztőmnél is megfigyeltem, hogy néha kitakarítanak mindent, amit lehet.

Az új családom most úgy döntött: koszos a birodalmam és takarítani kell. A kis buták attól féltek, hogy én megijedek ettől, ezért úgy döntöttek, hogy csak nagyon óvatosan mutatnak be annak a szerkentyűnek, ami beszívja a koszt.

Először egy ideig kint hagyták a szoba közepén, amit én nagyon élveztem. Többször is megtámadtam, de kissé unalmas játékszernek bizonyult, mert soha nem csinált semmit.

Aztán Kutyabácsi elkezdte tologatni a rúdját a szőnyegen. Így már jobban lehetett vele játszani.

Egy idő múlva Macskamami kivitt a szobából és rájuk zárta az ajtót. Furcsa zúgás kezdődött bent, meg is ijedtem, mert úgy hangzott, mintha az a valami meg akarná enni Kutyabácsit. De a Macskamami erősen tartott a kezében és azt mondta, nem kell félni, ez a Por Szívó, ez csak a port bántja.

Aztán kinyitotta az ajtót és láttam: tényleg nem szívta be Kutyabácsit, sőt a gazdám parancsolgat a masinának. Tologatja ide-oda, az meg dolgozik. Ahol már járt, ott tényleg nem volt por.

Szörnyű lehet annak a szerkezetnek a gyomra: a sok por mind beleszorult. Sajnos a porcicák is eltűntek, pedig őket jól meg lehetett kergetni, ha unatkoztam.

Remélem, most egymással kergetőznek odabent.

január 27.

Hiába volt kétvége, mégis korán keltek. Persze, ez nekem azért jó, mert ilyenkor is én kapok először enni. Tele pocakkal pedig még édesebb a szundikálás.

Úgyhogy ma is királyi kiszolgálásban volt részem.

Mégiscsak jó, ha a macska embert tart a háznál!

január 26.

Ma is átjött az idősebb nő, de már hiába szagoltam, a finom cicaszag helyett neki is szörnyű virágszaga volt. De azért az a Hercegnő továbbra is izgat.

Hagytam magam dögönyözni. Ezek az ujjak aztán tudják, mit szeret egy macska.

Végre olyan ember, aki nem szól le a különös viseletem miatt. Azt mondta: olyan a bőröm, mint a bársony.

Hm. Ez jól hangzik.

Annak ellenére, hogy nem tudom, milyen a bársony.

De olyan áhítattal mondta az asszonyom édesanyja, hogy elhiszem neki!

Megrázó állatfotóiért kapott díjat Németh András Péter, a Szabad Föld fotósa a Magyar sajtófotó, 2010-es pályázatán.

Az "Állatok katasztrófája" című képsorozata szívszorító.

január 25.

Ma idegen érkezett hozzánk. Egy idősebb embernő. Macskának olyan 12 éves lehetne.

Messziről jöhetett, mert egészen máshogy beszélt. Azt állította magáról, amikor kérdőn néztem rá, hogy ő az asszonyom anyukája. Nehezen értettem. Érdekes, hogy neki is macskaszaga volt! Méghozzá lánymacskáé! És szőröket hagyott szerteszét a ruhájáról! Fehér, selymes szőröket.

Meghallottam, hogy egy Hercegnőről beszélnek.

Szóval ő a bunda tulajdonosa. De szívesen megismerném! Nem lehetne valahogy összehozni ezt a találkozást???

január 24.

Ma kis híján végzetes dolog történt. A víz – amit eddig is csak a kis fémtálkámban szerettem – teljesen meg akart fojtani. Ezek a fejükbe vették, hogy büdös és koszos vagyok, így fürdenem kell. Mintha én nem tudnám rendben tartani a bőrömet.

Kikérem magamnak azt az aljas feltételezést, hogy nem mosdom minden nap. Csak foggal-körömmel tudtam megakadályozni, hogy teljesen megfürdessenek. Azt hiszem, a Kutyabácsinak – akarom mondani az emberférfinak – soká fog begyógyulni a kezén a seb, amit a karmincáimmal okoztam.

A fürdés után olyan büdös szagom lett, mint nekik.

Elalvásig takaríthattam magam.

Kobold, a szfinx macska rendkívüli bejegyzése

Telefont nyelt le egy kutya - olvastam a catneten, a hírt az emberek egyik hírügynöksége, az MTI hozta le. Ilyen buták és falánkak is csak a kutyák lehetnek!

Velünk az ilyesmi több okból sem fordulhat elő: egyrészt nem vagyunk falánkak, másrészt a buta, tehetségtelen emberek még nem képesek olyan pici mobiltelefont csinálni, amit egészben le tudnánk nyelni!
Persze más dolgokkal nekünk is meggyűlt már a bajunk, gondoljunk csak arra, amikor a nagybátyám, (akit egyébként hiába próbálok letaszítani a trónról) kalapgumit evett.

Ezzel egyébként én is próbálkoztam néhány éve, valóban jó móka! És tetszik az a felhajtás is, ami utána van, mert egyrészt kergetnek, amikor még kilóg a számból, (de persze úgysem érnek utol), másrészt utána meg tömnek kajával, hogy gyorsan kijöjjön. És a nagybátyámmal ellentétben én érdeklődve és kárörvendően figyeltem, ahogy a gazdám turkál az alomban és trancsírozza a kakim!

Így szólt az MTI-hír:

"A golden retriever kan gazdasszonya nem vette észre, hogy a kutya lenyelte a telefonját,  arra pedig nem tért ki a BBC, hogy a nő vajon hiányolta-e a mobilját, és mondjuk felhívta-e. Ha igen, biztosan nem hallotta meg az ismert csengőhangot a kutyájából.

Az ebet igazából azért vitték orvoshoz, mert napokon át okádott. Az orvosok azonban tanácstalanok voltak, hiába röntgenezték meg az állatot, a felvételen nem látszott semmi. Mondjuk ez furcsa, de a hírben ez áll...

Végül mégis megműtötték a stirlingi klinikán a szerencsétlen ebet, és a gyomrában matatva derült csak ki, hogy telefont nyelt. Előkerült egy kis játékbaba is. A kutya gazdáit ez a régészeti lelet is váratlanul érte. Talán nem meglepő, hogy a telefon használhatatlanná vált a kutya gyomrában..."

Micsoda pancser kutya!

Na, megyek aludni, pupákok! (Majd még a nagybátyám, tudjátok, a rózsaszín kopasz, a hájas, szóval a vén dög mai posztját is olvashatjátok, ha ideengedem a géphez!)

Persze nem élő (legalábbis ilyenről nem szólnak a híradások), hanem macskaábrázolás.

A hvg.hu híre szerint "a székesegyház külső és belső díszítésein állatok után kutató Barbagallo azonban csak egyetlen egy macskát talált, méghozzá a bazilika szent kapuján, amelyet a 25 évenként ismétlődő jubileumi évben nyitnak meg a zarándokok előtt. A bronzkapun látható Angyali üdvözlet jelenetén leselkedik a macska.

„Ritkán ábrázolják, mivel egyszerre képviseli a gonoszt és a jót is” - olvasható a Gli animali nell’arte religiosa. La basilica di San Pietro in Vaticano (Az állatok az egyházi művészetben: a Vatikáni Szent Péter bazilika) című könyvben."

Jó lenne egy képet is látni róla!

Egyébként a könyv összesen 64 állatfajtáról számol be, melyek valamilyen módon megjelennek a bazilika díszítőelemei között.

január 23.

Teljesen megzavarodtam. Azzal jönnek nekem, hogy ezentúl szólítsam őket Macskamamának és Kutyabácsinak.

De hát egy macska a szolgálóit nem szólítja sehogy! Szó se – akarom mondani miaú se - lehet róla!

Az viszont roppantul tetszik, ahogy labdáznak velem.

Azt a csörgéses labdát dobálgatják, én meg utána rohanok. Csak azt nem értem, mi ebben olyan különleges. Amikor először raktam le a lábuk elé a labdát, hatalmas szemekkel bámultak rám és őrült nyávogásba kezdtek.

Aztán egész este hajigálták a szőrgolyót.

Azt mondták, apportírozok.

Én ehhez nem értek, végül is ők az emberek.

január 22.

Győztem.

Napok óta próbálkozom bebújni az embernő ruhája alá, amikor az ágyra fekszik. Ma végre sikerült.

Kicsit büdös ugyan – olyan a szaga, mint annak a virágnak a vázában – de azért jó meleg.

A mamámra emlékeztet.

Ha sokáig itt maradhatok mellette, garantáltan macskaszaga lesz.

január 21.

Ma megharaptam az ember nyakát, mert nem arra vitt, amerre én akartam. Erre kinevetett.

Nem mertem jobban megfegyelmezni, mert azt már a mamám is megmondta, hogy nem szabad harapni, mert akkor idegen emberek jönnek, ketrecbe zárnak, és a többit még senki nem tudta elmesélni, mert nem jöttek vissza onnan.

Macskát rendelt be esküdtnek az Egyesült Államokban egy bíróság, és még azután is ragaszkodott az állathoz, hogy a gazdája tudatta: macskája nem tud beszélni.

Az állat tulajdonosa hiába írt vissza a bostoni bíróságnak, hogy szerinte tévedés történt, mert a behívón szereplő Tabby Sal nem ember, hanem egy macska.

Az volt a furcsa, hogy a törvényszéki hivatal az állatorvosi igazolást sem fogadta el, miszerint ez egy rövidszőrű házimacska. A bíróság az igazolás ellenére közölte, hogy Tabby Salnek mindenképpen meg kell jelennie a március 23-i bírósági tárgyaláson.

"És mit mond majd, amikor megkérdezik tőle, hogy a vádlott bűnös vagy nem bűnös? Mijaú?" - idézte a nőt a The Daily Telegraph című brit lap.

Az állat gazdája úgy véli, hogy a hiba onnan ered, hogy a legutóbbi népszámláláskor a cica bkerült az űrlap öleb rovatába, és valahogy a hivatalos nyilvántartásban Tabby kandúr az állampolgárok közé keveredett.

január 20.

Hogy ez micsoda szórakozás! A férfi odaállt a piramis elé és én rámásztam a vállára.

Teherhordó emberem van!

Igazi uralkodó vagyok!

január 19.

Hét vége van.

Így nevezte az emberférfi ezt a napot. Az a furcsa, hogy én akárhogy számolom, egy dolognak legfeljebb két vége lehet. Újabb dolog, amiben az emberek következetlenek.

Én inkább kétvégének mondom, annak legalább van értelme.

Szóval ez a kétvége annyiból állt, hogy az emberférfi ágyban maradt, az embernő meg vastag szőröket vett magára és kiment abba a hideg fehérbe, nedvességbe.

Csak este jött vissza, akkor is morcos volt.

Ha ez ilyen rossz, akkor inkább egy vége se legyen ennek annak a valaminek! Nemhogy hét! 

január 18.

Újabb furcsa szokásra lettem figyelmes. Vacsora környékén egy dobozt néznek, ami villog és szól. Mintha az embernő hangja is szólna a dobozból.

Ezért most gyorsan kirohantam a konyhába, mert az előbb még ott láttam a hosszúhajút.

Nem értem. Most is ott van, és a másik gazdámmal beszélget.

Hogyan beszélhet egyszerre két helyen?

január 17.

Ujjé! Ma is elmentek.

Már unom, hogy állandóan felügyelet alatt állok. Ma végre körülnéztem mindenhol.

Abban a kis szobában, ahol a dolgomat végzem, van két fehér csillogó, csúszós tál. Egy kicsi a magasban és egy nagyobb a földön. A peremén jókat lehet sétálni. Egy görbe cső meg vizet potyogtat beléjük, de én nem iszom meg, hanem megpróbálom elkapni a szökevényeket. De azok mindig lefolynak a lyukon.

Vajon minek van lyuk az edény alján? Ha az én etetőtálkám alján lyuk lenne, megszöknének a legjobb falatok.

Különben a legjobb az ablakban ülni. Nagy, csillogó valamik lebegnek, amik az ablak elé érve eltűnnek. Az van a fákon is, de ott nem tűnik el. Valóban vannak madarak - ahogy a testvéreim mondták – de nem csipognak. Érdes, erős hangjuk van. Azt ismételgetik: KÁR.

Kár, hogy csak ennyit tudnak.

január 16.

Ma teljesen egyedül maradtam itthon. Gondoltam, most minden zugot megnézhetek. Ehelyett elaludtam.

Arra ébredtem, hogy ismerős hangok beszélgetnek az ajtó előtt. Még csak néhány alvás óta lakom itt, de már messziről felismerem a hangjukat.

Gyorsan úgy tettem, mintha egész nap őket vártam volna az ajtó előtt, kaptam is rögtön ajándékot. Hoztak nekem egy olyan szőrös labdát, ami belül csörög.

Muszáj kiderítenem, hogyan csinálja. Valahogyan csak sikerül kiszednem a labdából a csörgést!

január 15.

Az embernő elvitte a papírokat a hidegbe. Azt mondta - ez megint egy új szó - dolgozat valami Réz Andrásnak a filmekről.

Nem tudom, mi az a dolgozat, de ha ilyen jó, nekem is kellene egy!

Január 14.

Már megint ez a zümmögés.

Az a Számító Gép nagyon furcsán beszél. Viszont megfigyeltem, ha megnyomnak rajta egy gombot, akkor elhallgat. Remélem, rajtam nincs ilyen gomb.

Szóval a nő egész nap ült és pici fekete pöttyöket gyártott arra a dobozra, aminek a tetején szívesen üldögélek, mert jó meleg. Aztán beindított egy zajos masinát és az fehér papírt köpött ki.

Furcsa, hogy mindettől a gazdáim módfelett elégedettek voltak.

Január 13.

Ma az embernő egész nap egy fura masinát ütögetett.

Úgy nevezte: a Számító Gép.

Nem értem.

Nem akkor mondják valakire, hogy számító, ha önzően viselkedik? Bár lehet, hogy az a gép önző, hiszen nem engedte át nekem az egerét.

Hiába húztam, a farkát szorosan fogta.

Nem állok többé szóba vele!

január 12.

Régóta szemezek azzal a szőrkutyával, aki a széken fekszik. Ma odabújtam hozzá, nem zavart el. Persze, mit is beszélek, egy plüssállatnak nincs saját véleménye. Szóval, jót dögönyöztem rajta. Valahogy olyan állat szaga van. Még ha kutyaszag is.

Ma éjjel átmásztam az ágyra. Félve tettem, mert annyi helyről kitiltottak már, hogy ha húsz évig élnék, sem tudnám mind megjegyezni. De nem zavartak el. Hálából doromboltam egy kicsit.

Azt hiszem, néha itt fogok aludni.

január 11.

Rájöttem, hogy ha nyávogok, azonnal elhajítják, ami a kezük ügyében van, és hozzám rohannak. Ez még nagyon jól jöhet!

...vagy legalábbis azt hiszi magáról, hogy ő mossa :)

január 10.

Ezek a fejükbe vették, hogy nekem nem lehet az asztalokon mászkálni. Jó, jó, a szekrény teteje magas, az oké, hogy oda nem ugrom fel, de miért nem lehet a gazdám íróasztalán játszani? És tűrhetetlen, hogy mindenáron meg akarják akadályozni, hogy az akvárium tetején ücsörögve bámuljam a halakat.

Bolondok, ha féltik tőlem azt a pikkelyes szálkagyűjteményt.

Ezek komolyan azt hiszik, a Whiskasomat elcserélném ezekre?

Az Ebgondolatban szerepelt ez a poszt, és mivel minden állatot imádok, és valóban sok igazságot véltem felfedezni az irasban, hát átveszem én is.

Magyarország legnagyobb macskástárgy-gyűjteményének blogját látod! Az összes bejegyzés eléréséért kattint ide:

http://macskastargyak.postr.hu

január 9.

Kaptam egy saját piramist! Hogy ez milyen hatalmas! Három emelete van, alul barlanggal, felül terasszal, középen mindenféle kaparásznivalóval. Így már mindjárt más!

Mit mondjak, elég kicsi ez a territórium, ráadásul hárman osztozunk rajta. Ha ezt tudom, nem választom ki őket. Mikor eljöttek a Tenyésztőmhöz – jó ember volt, mindig emlékezni fogok rá – igen hideg volt kint, mégis az ablakban ülve vártunk rájuk.

A testvéreim váltig állították, hogy ha egyszer kitesszük innen a mancsunkat, ebből a szép nagy házból, ahol saját, külön szobánk volt, szóval, ha elmegyünk innen, akkor a Nagy Feledés vár ránk, ráncigáló gyerekkezek, ugatós kutyák, eszeveszetten csipogó, kalitkás madarak. Amikor bejöttek a szobánkba, teljesen elfoglalták az ágyunkat. A Tenyésztőnk melléjük ült, mert egyedül mit sem tudtak kezdeni velünk. Olyan gyámoltalanok voltak. Aztán én meguntam, hogy ott kuksolnak a sarokban, gondoltam, inkább odamegyek. Először a férfit szagoltam meg – mégiscsak vetélytárs vagy mi – aztán az embernő hosszú haját kezdtem rágni. Irigy volt, kitépte a számból a bundáját. Ez szerintem sértés, hiszen ezzel azt mondta: nekem nem lehet ilyenem. Visszavonultam.

Később mégis odahúzott a kíváncsiság, meg az, hogy tudni akartam: meg mernek-e simogatni. Azok ugyanis, akik eddig látogatóba jöttek, leginkább néztek minket, nem nyúltak hozzánk. Azt mondták: természetellenes a szőrtelenségünk. Nem értem őket. Akkor magukat is természetellenesnek és undorítónak tartják? Na mindegy, ezen még máskor is ráérek gondolkodni.

Egészen jólesett a simogatásuk, ezért kissé megbántódtam, hogy elmennek. Már éppen közölni akartam velük, hogy maradhatnak, van elég hely az ágyon, (bár a vacsorából úgysem adtunk volna.)

Nagyon nézték a fekete testvéremet is, aki egész idő alatt ott szaladgált a szobában.

Most, hogy visszagondolok erre a napra, látnom kell: ha én nem hízelgek nekik, őt veszik magukhoz.

január 7.

Szó, ami szó, mióta eljöttem a Tenyésztőtől, nem érzem túl jól magam.

Bizonytalannak tűnik a jövőm. Új szolgálóim vannak – egy embernő és emberférfi. Itt ugrálnak körülöttem, egy perc nyugtom sincs tőlük. Fejükbe vették, hogy eldöntik helyettem, mit tehetek a birodalmamban, és mit nem.

Mintha bármit is megszabhatnának nekem!

Nekem, akit ma éppen ők maguk neveztek el Fáraónak! És ugye milyen igéző és okos a tekintetem?

január 6.

Mindent visszavonok.

Teljesen oké az ellátás. Kétszer eszem, zacskóból jönnek a finom falatok. Ma megnéztem a márkát is: Whiskas.

Persze! Azért ezt kapom, mert a macskák Whiskast vennének!

Hú, ez rövid naplójegyzet volt, de álmos vagyok! Hagyjatok aludni!

Esetleg addig nézzétek meg, hogy milyen dolgokat mutatott be a gazdám a macskástárgy-gyűjteményéből! :)

Macskás lakberendezési tárgyból: 36-ot

Macskás használati tárgyból: 51-et

Macskás ékszerből: 18-at

Macskás ruhából: 17-et

Macskás játék/plüssállatból (szerencsére én nem vagyok plüss): 10-et

Macskás könyvből: 2-t

Összesen: 134 darabról számolt be eddig.

A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez kattints ide :)

Hét hónap letöltendő fogházra ítélt a Fővárosi Bíróság egy férfit állatkínzás miatt. Az elítélt ittas állapotban ledobott egy kis termetű kutyát a harmadik emeleti körfolyosóról.

január 5.

Jó ez a saját hálózsák. Igaz, a színe – piros - nem igazán illik egy ilyen tökéletes teremtményhez, mint én, de jó meleg.

Ámbár a lakásban is elég jó idő van. Kivéve, amikor a gazdáim kitárják a hatalmas ablakokat. Ilyenkor gyorsan bebújok a zsákomba.

Ha végre kizárják a hideget, akkor a kedvesen pattogó radiátoron melegítem a mancsomat. Ez a kedvenc helyem.

Leterítették két törülközővel, hogy meg ne égessem magam. Magamra húzom az egyiket, és már alszom is.

Ma nagyon megharagudtak a nagy fára. Arra, amit egyfolytában Karácsonyfának neveznek. Percek alatt megfosztották a díszeitől, aztán felkapták és kitették a hidegbe. Vajon mit követett el?

Ha ezek így bánnak az élőlényekkel, akkor nagyon rosszak a kilátásaim.

január 4.

Nem aludtam túl jól, minden neszre felébredtem.

Kora reggel ketrecbe tettek. Ezek elvisznek engem! Biztosan rosszul használtam az almot, amit kitettek nekem. Vagy mégsem lett volna szabad játszanom azzal a szőrös, nyávogó lábbelivel.

Pedig már egészen beletörődtem, hogy saját, külön gazdákat kaptam a sorstól. Kint rémesen hideg volt. Hiába kiabáltam, hogy vigyetek vissza, hogy akkor már inkább a fogság, mint a kinti Merev Hideg, amiből nem tér vissza élő teremtmény. Csak vittek és vittek, nem törődtek a reszketésemmel. Ezek egyáltalán nem vesznek tudomást arról, hogy nincs bundám?

Ó, jajj! Voltam már hasonló helyen. Kis helyiség, kőasztallal, rettentő, orrot facsaró büdössel. De látni kellett volna a Fehér Köpenyes megrökönyödött arcát, mikor kiengedtek és meglátott! Azt hittem, menten elhajítja a nyakonfüggőjét.

De nem, az oldalamra szorította, a másik vége meg a fülébe volt dugva. Azt mondta: felvesz a praxlijába – vagy mi. Szóval, hogy lehetek a betege. Nem akarok beteg lenni! Nem jövök többé hozzá!

Most jöttünk haza Egyiptomból, Safagán voltunk 2 hetet, kifogtuk az évi egyetlen esőt és annak következményeit :)

Tudósítás a Vörös tenger partjáról :)

(Macska nincs benne - ezért off :))

január 3.

Kíváncsi vagyok.

Nem. Félek.

Mégis inkább kíváncsi vagyok.

Jaj, ez meg mi volt?

Végre meleg van.

Idegen a szag. Hát ez meg mi? Két ember. Jé, tegnap ezek jöttek hozzánk vendégségbe.

Most meg itt hagytok? Ezekkel a tapasztalatlan, ránézésre is macskátlan emberekkel. Hacsak azt a lábon hordott, szőrös, macskaképű valamit nem vesszük macskának, ami a nő a lábán van. Mert az a valami megpróbál nyávogni. Hát, ettől még nem érzem otthon magam. Annak a macskaszerű, mancsnak álcázott valaminek egyébként is rémes a kiejtése. Alig értettem meg, hogy mit akar. De ha itt maradok, majd megpróbálok összebarátkozni vele.

Nahát! Ezek fát tartanak a lakásban! Fogságban. Potyognak is a fa könnyei. Olyan szúrósak. Sajnálom őt.

Hol vagytok testvérkéim? Hol vagy Apu?

Egyébként igazán békén hagyhatnának. Miért akarnak folyton megsimogatni? Én sem nyalogatom az arcukat. Ezeknek gőzük sincs a társasági érintkezés szabályairól, az udvarlásról.

Egész este egymás nézik, és furcsán mosolyognak.

Azon nevetnek, hogy rólam senkinek nem jutna eszébe egy nyávogó papucs. Mintha olyan nevetséges lenne, hogy én nem szőrös, hanem egy különleges, bőrös macska vagyok.

Akár van, akár nincs, gyűjteményem egyik darabja ez, és eladó, ha valaki szeretné :)

Magyarország legnagyobb macskástárgy-gyűjteményének blogját látod!

Körülbelül 1000 darabos gyűjteményemből eddig ennyiről posztoltam ki:

Macskás lakberendezési tárgy: 36

Macskás használati tárgy: 51

Macskás ékszer: 19

Macskás ruha: 17

Macskás játék/plüssállat: 10

Macskás könyv: 2

Összesen: 134 darabról számoltam be eddig.

A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez kattints ide :)

Elő-előszó:

A macska szőrös.

Fáraó nem szőrös.

Fáraó tehát nem macska.

Vagy mégis???

Előszó:

Allergiás vagyok a macskaszőrre.

Macskamániám van.

Évek óta gyötört, hogyan oldhatnám fel ezt a problémát. Először néhány éve olvastam a szfinxekről, és meglepődtem, amikor tévében azt láttam, hogy már Magyarországon is van belőlük. A párom persze ellenezte az ötletet, hogy nekünk is legyen ilyen cicánk. Sőt, hogy bármilyen cicánk legyen. Mert: kicsi a lakás, mindketten sokat dolgozunk, egyébként is elég abszurd a szfinxek kinézete.

Eltelt egy év. Január 2-án, az újévi fogadalmak helyett arra kértem a párom, hogy látogassuk meg azt, aki szfinxeket tart. (Én már kinyomoztam, hogy van eladó cicája.) Az árával is tisztában voltam és azt is eldöntöttem, hogy bár borsos, de egy macska nagyon sokáig él, tehát ha 10 évre elosztom az árát, akkor roppant jó befektetés.

A kérdés, hogy mit szól Zoli a cicához, mit szól a macska hozzánk és allergiás leszek-e rá.

Délután már ott voltunk. Több mint egy órát ültünk a macskák között, semmi bajom nem volt.

A cicák közül a vörös kasztrált, 1 éves macs kiválasztott minket és módszeresen hódította meg Zolit. Mikor hazamentünk, az én döntésem már megvolt. A párom azt mondta, ha ennyire nem bírom ki cica nélkül, nem akarja, hogy szenvedjek, majd megszokja ő is.

A folytatást abból a naplóból ismerhetik meg, amelyet Fáraó, a vörös cirmos írt.

Jó olvasást!

Kéky Kira, Bódi Zoltán és Fáraó

Holnaptól tehát MINDEN NAP olvashattok egy-egy részt Fáraó (a szfinx macska) naplójából, amit néhány éve vetettem papírra.

Tartsatok velem!

 Ez egy kiskori képe :)

A macskás tárgyak bemutatása sem marad abba - terveim szerint naponta 2 posztot teszek ki, egyet Fáraó naplójából, egyet a macskás tárgyaimból.

Legyen szerencsés a 2011-es évetek ezzel a fülbevalóval (virtuálisan) amit a gyűjteményemből mutatok :)

Magyarország legnagyobb macskástárgy-gyűjteményének blogját látod!

Körülbelül 1000 darabos gyűjteményemből eddig ennyiről posztoltam ki:

Macskás lakberendezési tárgy: 36

Macskás használati tárgy: 51

Macskás ékszer: 18

Macskás ruha: 17

Macskás játék/plüssállat: 10

Macskás könyv: 2

Összesen: 133 darabról számoltam be eddig.

A legfrissebb (és régebbi) bejegyzésekhez kattints ide :)